Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Naplójegyzetek 1925-1937 - Mallorcai szép napok. Déry Tibor két élete, 1934/1936
költségek fedezéséhez. Ám szigorú korlátokat is jelentett, amennyiben az alapszükségletek kielégítése mellett csak a kikapcsolódás bizonyos szerény formáit fedezte. A szerencse megkísértése lett légyen szó ló- vagy agárversenyről, esetleg rulettről semmiképpen sem fért bele ezekbe. Már csak azért sem, mert az rendszerint veszteségekkel járt. Az télét nincs egyik fejezetében Déry azt állítja, hogy kártyás kilengéseire rendszerint csak akkor került sor, amikor nem tudott eleget tenni a belsejét feszítő íráskényszemek.10 Elmélete minden bizonnyal igaz, de ez esetben mégis sántít, mert az írást illetően Dérynék Mallorcán ideális körülményeket sikerült teremtenie, s ő száz százalékig eleget is tett a vállalt feladatnak. A napló tanúsága szerint azonban mégis többször engedett a csábításnak, s meglévő anyagi lehetőségeit is kockára tette. A következmény ismeretes a narancskoszt és a „fekete leves”; vagy a további összegekért való méltatlan levelezgetés a Nasici vállalat (ez továbbította ugyanis Szilasiék küldeményeit) valenciai képviselőivel. A játékszenvedélynek természetesen számos indokát felsorolhatjuk: az írás közben felgyülemlett feszültségek levezetését, az Ady-féle „Nagyúrral” való szembeszállás motívumait, a szűk és meghatározott anyagi keretekből való kitörés szándékát - vagy egyszerűen: a játék, s közvetve a sors kihívásának borzongásait. Ám ha még tovább tágítjuk az érvek körét, talán megemlíthetjük a baloldali elveket valló íróember egzisztenciális távlattalanságát a korabeli Magyarországon, ahol semmi remény nem mutatkozott a születőben lévő mű kiadására; s talán nem túlzunk, ha rámutatunk Európára is, amelyben egyre hangosabban csörtetett az 1933-ban Németországban uralomra jutó hitlerizmus. Hogy erről értesüléseket szerezzen, Dérynék még csak újságot sem kellett kezébe vennie! Elég, ha új ismerőseinek az élettörténeteire figyelt. Igaz, a fél lábát elvesztett Else Dietz nem politikai okok miatt hagyta el szülővárosát, Frankfurtot; nyomorékságának terhét vélte könnyebben elviselhetőnek a messzi idegenben.22 S a naplóban ugyan nem esik részletesen szó a Valldemossában megismert Walter Arnold esztéta vagy a pálmái Hunold fényképész, az ingatlanügynök Herrer, illetve a „bigámista” Freund németországi távozásának konkrét indokairól okkal feltételezhető, hogy ők már többnyire kényszerű elszenvedői voltak a fasiszta rezsim megkülönböztető intézkedéseinek. A barcelonai ismerősi kör tagjainak többségéről ez ugyanis egyértelműen kijelenthető. Erről tanúskodnak a barcelonai egyetemen tanító Brachfeld Olivér levelei (1.28. jegyz.), s az a körülmény, hogy spanyol földre lépve az író azt a családot, Singeréket kereste fel elsőként, akikkel még berlini L. a regény 7., Kis lélektan csak kártyások részére című fejezetét. "Kapcsolatuk bemutatását 1. az télét nincs 20., Agilis, ifjú alakom című fejezetében.------------ 297 ------------