Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Naplójegyzetek 1925-1937 - Napfény és felkészülés. Dubrovnik, 1933

Közleményünk a korabeli dokumentumokra, mindenekelőtt a „fekete notesz” további, a 46-50. lapokon (89-97. oldalakon) található naplófeljegyzéseire támaszkodik, amelyek nemcsak az életrajzot teszik gazdagabbá és színesebbé. Az azokból kibomló részletek számos olyan vonatkozásra is ráirányítják a figyelmet, amelyek elősegíthetik a Dubrovnikkal kapcsolatos művek megírásának és formába öntésének gondjait, s ha úgy tetszik: elgondolásuk, koncepciójuk mélyebb megértését.

A jegyzetek mellett a Mamához írt levelekre, levelezőlapokra is felhívnánk a figyelmet, amelyek tovább árnyalják az író hétköznapjait. - Tanúságuk szerint Déry meglehetősen szakaszosan alkotott. 1933. január 12-én megérkezve lázas alkotásba fogott, részben talán az esős időjárás miatt is, amely igencsak a szobába kényszerítette. Híradásai szerint, a kistrilógia első két novellájával Déry már február végére, március elejére elkészült, sőt arra is maradt ereje, hogy további novellába fogjon. Ám hamarosan kifullad - a jó idő is beköszönt, s elérkezik a kikapcsolódás, egészen pontosan szólva: az élmény- és tapasztalatgyűjtés ideje.3

Rendkívül tanulságosak az Illyés Gyulával folytatott levelezés emlékei is. A két jó barát, akik egy évtizeddel korábban ismerkedtek meg egymással Párizsban, kölcsönösen megküldte egymásnak műveit, hogy azokról elmondhassák a véleményeiket. így derül ki, hogy Déry Dubrovnikban távolról sem csak prózaírással foglalkozott. Az Illyésnek címzett levelek - tele voltak versekkel is, amelyek java része csak évekkel később került nyilvánosságra. így ezek nemcsak Illyés részletes véleményezése miatt érdekesek, hanem Déry általános életrajzi, illetve alkotáslélektani időrendje miatt is. (Csupán a felsorolás erejéig említjük meg az itt, és 1933 első hónapjaiban Dubrovnikban született költeményeket: a Látnok, az Anya, az Egy öregedő férfihez, Az elfeledett táj, a Krónika Phasosi Phyliscusról és A költő beszéde egy kőszenthez címűeket, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Szemtől szembe első két részében munkáló érzéseket, mindenekelőtt a másokért, az elesettekért érzett felelősséget és ön- feláldozást Déry egyszerre két műfajban is megszólaltatta.) A költeményekben természetszerűen még közvetlenebbül és erőteljesebben, mint a prózában.4 - Talán nem érdektelen megemlítenünk, hogy a dubrovniki vonatkozás a legutolsónak említett A költő beszéde egy kőszenthez című költeményben közvetlenül is kifejezésre jut: a megszólított nem más, mint szent Balázs, a város védőszentje, akinek a szobra 1933-ban és ma is a Pilei kapu homlokzatán

ás ß/XeA&ü&i-___________________________________________________

3 L. a „Liebe Mamuskám!” Bp., 1998. 213-228. tételeit.

4 „Kedves Uborkám!” „Drága Gyuszim!” Déry Tibor és Illyés Gyula levelezése. In: ,,Költő, felelj!” Tanulmányok Illyés Gyuláról. Szerk. Tasi József. Bp., 1993. 107-113.------------ 274 ------------