Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - H. G. Wells
Sfg. S? S valóban ritka zseninek adatott meg az a készség, hogy ezen a területen becsületes - s itt foként ezen a jelzőn van a hangsúly - s igaz művészeket teremtsen, Wells a legkiválóbbak egyike s művei - úgy hisszük - örökbecsűek. Hogy a fantasztikum mennyire természete ennek az írónak, annak egyik negatív bizonyítéka, hogy egyéb polgári regényei sokkal kisebb jelentőségűek, művészi erejének halványabb képei csak. Fantáziája két síkban mozog művészi célja felé: soha nem látott, soha nem hallott, soha el nem képzelt helyzeteken át egyrészt, s ezzel szemben jövő irányból: a normális emberi, vagy még inkább a normális tömeg, vagy emberiség furcsa józansággal meglátott indulatainak feszülő erejű áramlatával másrészt - hogy a kettő összetalálkozása pontján fölvethesse s megoldhassa: jobbra vagy balra, optimisztikusan vagy pesszimisztikusan az általános vagy valamilyen részleges társadalmi kialakulás problémáját. Igen! ez az író tendenciózus regényeket ír, s művészetében mégis még csak nyoma sincs a tendenciáknak, a legforróbb emberi problémákat tárgyalja s próbálja megoldani, és mégse hallunk se prédikátori hangot, se „morált” a történet végén; gondolatokkal vemhes, de magának a történetnek eseményei hordják őket, s nem az írónak a kulisszák mögül idegenül felcsengő hangja; erkölcs, a szó legtisztultabb értelmében, de erkölcse nem lóg le bántó kölöncként eseményeinek frakkjáról az út porába - forma és anyag, a történet és gondolat a legtisztábban felzengő melódiába olvadt eggyé a tökéletes művész hangszerelésében. S a fantáziája - noha történetei a hold hangyatársadalmáról, vagy a Mars lakóinak s az embereknek háborús összeütközéséről, a láthatatlan emberről, vagy egy időgépről, mellyel múltba vagy jövőbe lehet utazni oly könnyedséggel, mmt akár Makóról Jeruzsálembe - noha ilyen s hasonló apróságokról szólnak történetei, a fantáziája mégis egyenletesebb s logikusabb menetű, mégis érzékelhetőbb s realitásában megdöbbentőbb, mint akárhány legkínosabb naturalista íróé. Víziói, múlt pl. a Dr. Moreau szigetéről való, melyen egy fanatikus viviszektor* a legkülönbözőbb állatok - tigrisek, kutyák, disznók - agyvelején s végtagjain végzett operációkkal egy új, emberhez hasonló, sőt emberi fajtát akar teremteni, hogy a végén a megcsonkított állat-emberek egy rettenetes lázadása megölje az új, tudományos s a természet erőivel könnyelműen játszadozó istent, ők maguk pedig gyorsan visszafejlődjenek az elhagyott, sötét szigeten régi állati létükig - ezek a víziói oly sötét pompájának, a költészet legnemesebb díszeivel ékesek, oly valóságosak s mégis hihetetlenek, a hihetetlennek addig a határáig, amelyen túl ez már csak csinálmány (múlt maga ez a szó), csak dics - hogy az olvasónak nemcsak az eszét, az idegeit s ’ viviszektor - élveboncoló, áthasonlító------------ 20
