Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
emrfar &A& országút valószínűleg még szabad, de vasúton már nem lehet odajutni, a pálya mentén már ég az erdő. Megértette?- Igenis - mondta az öreg, s még jobban reszketett.- Ide figyeljen Laci bácsi - ordította tovább a hang. - A ház valószínűleg nincs közvetlen veszélyben, mert tisztáson áll s alig van egy-két fa a közelében. De tegnap egy láda dinamitot kaptunk az építéshez, s az még a fészerben van! A feleségem nem tud róla. Ha véletlenül egy szikre belekap a fészerbe...- Értem - nyögte az öreg.- Leteszem a kagylót - ordította a hang. - Hívjon fel azonnal, mihelyt Feri elindult. Öt percnyi időt adok neki! * Az öreg kirohant a szobából. Borcsik, amilyen gyorsan tudott, az ajtóhoz botorkált. A küszöbön megállt, és kezéből tölcsért formálva szája elé, kiáltozni kezdett.-Áron... Áron! A gyerek egy szempillantás alatt mellette termett.- Vezess! - mondta az apja. - Oda, ahol a Laci bácsi áll... Gyorsabban fiam! Az öregember a mozdony mellett állt, s Ferivel, a vasúti bakterrel tárgyalt. Borcsik nem látta világosan az arcát, de a hangjából s a mozdulataiból megértette, hogy magánkívül van az izgalomtól. A vasúti bakter olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett a szavát érteni.- Mit csináljak? - mondta épp abban a percben, amikor Borcsik és Áron melléje ért. - Hogy én menjek át az égő erdőn ezzel a vacak Forddal? Hát bolondnak néz engem az úr?- Nem érti - kiáltotta az öreg -, hogy az országutat valószínűleg még nem érte el a tűz!- Valószínűleg... valószínűleg! - ismételte gúnyosan a bakter. - Az úrnak persze nem drága más bőre! Miért nem megy maga?- Tudja, hogy nem tudok vezetni! - ordította az öreg magából kikelve. Közben a mozdonyvezető is előkerült az állomásépület mögül, ahol az árnyékban egy kis délelőtti szundikálásra hajtotta a fejét, s a két vonatkísérő is melléjük állt.- Mi baj van, Laci bácsi? - kérdezte a mozdonyvezető. Az öregember feléje fordította sápadt arcát.- Ég a gyulai erdő - mondta rekedten. - El kell hozni Bádogos feleségét és a gyerekeit! A pálya már nem szabad! Á mozdonyvezető elsápadt.- A gyulai erdő ég? - ismételte, és egy nagyot káromkodott. - Gondoltam én, hogy előbb-utóbb baj lesz ebből a nagy szárazságból! Hát akkor hiába építettük most ezt a vonalat! 134
