Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Szellemi utóvédharc a harmincas években - Ruffy Péter: Halk beszélgetés egy író-csavargóval

Elhallgatja a választ.

„Ez nem az ő dolguk”- Történtek-e olyan kísérletek, hogy az új magyar haladó írógárda mozgalmát egy politikai párt köré csoportosítsa?- Egyik mögött sem áll politikai párt.- Nem is tájékozódnak ilyen irányban?- Tudtommal nem. Ez nem az ő dolguk. Ők példát adnak. Meghonosítani igyekszenek azt a szellemi magatartást, amelyet majdan a politikai pártnak kell felvennie

Most kissé elkanyarodunk. A könyveiről beszél, új regényéről, amelyet csak azért ír, mert egyelőre nem gondol arra, hogy nem akad rá kiadó.- Hat éve nem jött ki könyvem, ez idő alatt írtam egy regényt, egy kötet novellát, egy kötet verset, amelyeknek kiadására, bár valamennyi megjelent már folyóiratban vagy lapban, magyarországi kiadó eddig nem vállalkozott.- Miért?

Persze, a kérdés naiv. Csak mosolyog. Nem is válaszol rá, úgy folytatja:- ... most három éve pedig elkezdtem egy regényt, amelynek harmadik kötetét, a végét most írom, és amelyet csak azért fogok tudni befejezni, mert egyelőre nem gondolok arra, hogy ki is lehetne adni.

Egy mozdulatot tesz, mintha azt mondaná, hát, Istenem...- Pesten játszódik ma polgári és proletárrétegben, és a két osztály szembenállásának, illetve tovafejlődésének dialektikus történetét igyekszik adni.

„A vendégnek nem illik kritikával élni”- Hol járt eddig? Kétszáz kilométert gyalogolt Csík megyében, együtt ivott székely gazdákkal, a lelkiismeret fmom kis gépezetével hallgatta a magyar fa sorsát, aztán járt Bukovinában, ahol forró cujka mellett nézte a doinát. A doina sorsát vizsgálta, meg a csűrdöngölőjét. A magyar földművelő szemét figyelte, és hajnalban kis ivókból együtt tért haza a condrás román parasztokkal. Beszélni? Ó, nem, erről nem.- Vendégnek érzem itt magam, a vendégnek pedig nem illik kritikával élni. Véleményt azonban úgy nem lehet mondani, hogy abban egyúttal ne legyen kritika is.- Aztán járt Kolozsvárt és Marosvásárhelyt is. Figyelte a magyar középosztály szívdobogását. Mit látott? Most megint fanyar egy kissé. Ha az arc tud mondani is, akkor most valami lesújtót mond. De nem, elhárít minden feleletet. Csak ennyit mond:- A román és székely parasztban osztatlan örömem volt. Ez azonban olyan egyéni, személyes tapasztalat, hogy abból legfeljebb a román és magyar parasztságra mernék következtetéseket levonni, de semmiképpen sem egy egész ország életére.

Már két hónapja jáija Erdélyt.- Számomra egyik legérdekesebb tapasztalatom az volt, hogy a magyarság itt pontosan megismerte azt a lélekállapotot és abban él, ami kevés kivétellel a------------ 108 ------------