Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Szellemi utóvédharc a harmincas években - Vajda János: írók vallatása. Déry Tibor
______________________'tycţpt/» {fo/tfaSá^a. S/t&v mon kívül, vagy legalábbis a társadalom margóján élni. A válasz igen fájdalmas. Azóta megjelent egy kis regényem, melynek címe Az átutazó. Ez a könyv személyes ismerősök, személyes körülmények leírása. Hőse: egy jó barátom.- Az olvasmányairól beszéljen. Tudom, hogy nagy nyelvtudással sokféle literatúrához fér hozzá. Mit olvas korunk e szörnyű könyváradatában? És kik azok az írók, akiket „mesterül” vállal?- Jelenleg Proust nagy művét olvasom kimondhatatlan élvezettel. Hogy kiket szeretek? Először is és mindenekfelett Hölderlint, akit gyenge pillanataimban még Goethénél is többre tartok, és akinek olyan hatalmas nyelvalkotó ereje van, mely még ma sem kopott meg. Nagyon szeretem Berzsenyit, Aranyt és a magyar népköltészetet. Egyébként állandó restanciaérzetem van, ami az olvasást illeti. Különben is krónikus időhiányban szenvedek. 39 éves vagyok. E komoly „férfikor” ellenére még mindig úgynevezett „fiatal” író. Úgy érzem, még tenger elvégeznivalóm van.- Harminckilenc éves? Akkor bizonyára vannak háborús élményei... ezekről talán...- A háború mélységesen levert és felháborított. Utolsó évében engem is besoroztak. A frontra már nem kerültem ki. Élményekről nem tudok beszámolni, mert fennebb említett felháborodásom leküzdhetetlen megnyilvánulásai folytán csaknem végig be voltam zárva...- Tervek? Jövő?- Mint mondtam, legközelebb Bukarestbe utazom. Itt írom meg új regényemet. Tudom, nem vagyok úgynevezett ismert író, de mint minden művész, én is a jövőbe nézek és a jövőre hivatkozom. Még nem fejeztem ki magam maradék nélkül. Ezt a kifejezést keresem és kísérelem meg minden lélegzetvételem, minden rezdülésemben. Művészetellenes és alkotásra alkalmatlan korban élünk: az alkotók harca következésképp kimondhatatlanul nehéz.- És meddig akarja folytatni ezt a világcsavargást?- Amíg megöregszem és felvesznek valahol egy szegényházba... Ami végre is nem szokatlan befejezés. Magyar íróknál?! 99
