Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Bertók Pista ez alatt az év alatt mindössze háromszor látta a lányt; két­szer az ő kedvéért utazott le Belgrádba, a karácsonyi ünnepeket pedig együtt töltötték a Mecseken. De mennél ritkábban látta Böskét, annál erösebben érezte hiányát. Fiatal, egészséges életének talán ez volt egyetlen gondja: mint kerülhetne ismét össze a lánnyal - azaz: mikor vehetné el feleségül? - Sürgönyözzek neki, vagy lepjem meg? - töprengett most, amikor a Falk Miksa utcai sörözőben zsebre vágta kéthetes vízummal ellátott útlevelét. Előbb látjuk egymást viszont, ha sürgönyzök neki, állapította meg. A vonaton nem sokat aludt; öten ültek a fülkében. De a bizsergető, nyug­talanul boldogító izgalom sem engedett álmot szemére. Révetegen bámult ki a csillagos éjszakába, a földekre lecsapódó nehéz füstöt figyelte, s szívdobogva nézegette az éjszakai állomások ívlámpa fényében ide-oda hullámzó tömege­ket. Hajnali öt órakor kiment a mosdófülkébe, megmosakodott, és megborot­válkozott. Teljesen friss volt, amikor a vonat egy órával később begördült a belgrádi pályaudvarba. Nem csalódott, Böske a vonatnál várta. Aranyszőke haját kissé összebor­zolta a szél, csöppnyi piros kalapja alatt a szeme úgy ragyogott, mint két harmatcsepp két búzavirágon; izgatott és álmos volt. Olyan izgatott és álmos, hogy Bertók Pista már jó egy perce a háta mögött állt, csendesen mosolyogva nézte, és a lány még mindig a vagonokból kiszálló utasokat figyelte. - Jaj Istenem, be undok vagy! - kiáltotta, s a nyakába ugrott. - Képzeld ­panaszolta - majdnem elaludtam. Azt hittem, hogy elkések, de szerencsére a vonat tíz percet késett. Meddig maradsz? - Este továbbutazom - felelte Pista csendesen. - Hová? - Szarajevóba, illetve... - Ne folytasd - kiáltotta a lány. - Este továbbutazik ... jaj be kiállhatatlan vagy! Megkaptad a levelemet? Különben, mit kérdem ... nem kaphattad meg, hisz csak tegnap adtam postára. Tudniillik én is elutazom holnap! - Elutazol? - El. Most kell kivennem a szabadságomat, mert Büchler kisasszony ápri­lisban férjhez megy, s akkor már csak késő ősszel mehetnék szabadságra, ahhoz pedig semmi kedvem! Mondd, tényleg nem kaptad meg a levelemet? - Hát hogy kaptam volna meg, amikor... - Nos jó! Tudniillik azt írtam meg benne, hogy te is most rögtön vedd ki a szabadságodat, és gyere velem Dalmáciába! Hisz úgyis a feleséged leszek még ebben az esztendőben, tehát... Bertók Pista nem tehetett egyebet: leállította a kis bőröndjét a földre, s a kijárat felé tolongó tömeg közepette összevissza csókolta a lányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom