Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Későn ébredt, a forró nap az ablakon át egyenesen a díványra sütött, jólesően csiklandozva félig kitakart, nyurga testét. Hangosan ásított, s öklével kidörzsölte szeméből az álmot. (Első pillanatban nem értette, hogy került a díványra, dc nem törődött vele, boldogan fekve maradt 3 jól érezte magát.) S csak mikor újra kopogtak az ajtón - úgy látszik egy ezt megelőző kopogás ébresztette fel -, akkor ült fel ijedten, (s egyszerre eszébe jutott mindaz, ami tegnap történt.) Révész hangosan horkolva feküdt az ágyában. - Ki az? - kérdezte nyögve. A gazdasszony méltatlankodott az ajtó előtt. Hogy (micsoda dolog az, hogy már megint bezárta az ajtót, a ruhát s a cipőt nem tudja kivinni 03 kitisztítani —) már tíz óra van s már reggel nyolc óra óta kopog, a reggeli egészen kihűlt (s már megint elmulasztja az iskolát), hogy a pedellus egy félórával ezelőtt itt volt, de nem bírta kivárni és elment, (valami üzenetet hozott,) s majd még (egyszer) visszajön, s hogy micsoda lárma volt ez már megint az éjjel... Egyszerre minden gondja, baja eszébe jutott, (s úgy elkedvetlenítette, hogy majd sírva fakadt.) Felkelt, kitisztította ruháját, s felöltözködött. S mikor a gazdasszony félóra múlva bekopogott, hogy már takarítani akar, s hogy a tanár úr menjen el, mert különben ő hagyja itt, de úgy, hogy a színét se látja többé - kétségbeesve ült le az asztalhoz két öklére hajtva fejét, és siránkozva átkozta (nyomorult) sorsát. Révész csak dél felé ébredt fel. Kipihenten s ennélfogva elég jókedvűen kelt fel, és miután jól megmosakodott és magára húzta Kónya piros tulipántos, meleg slafrokját, újra leült a díványra s enni kért. (Dc ltülönbift elég élvezhetőnek látszott, hébe-korba érthetetlen dolgokat dörrnögjiíeTlvyugodtan feküdt a díványon, s mikor Kónya teaforralás közj^en-líjjait megégette a forró lábason s felszisszenve hirtelen visszakapt«-l5sszájába dugta kezét, hangosan, jókedvűen nevetett rajta^^e--í

í

ögton utána - mintha megbánná, hogy tán megsértette nevetéséy^L^víga^talni kezdte, s megígérte, hogy ezentúl - holnap vagy holnapiitárr^majd ő is segít a házi dolgokban, csak egyelőre pihen még. AzitóaireThallgatott, s szemét behunyva, teljes csendben, mozdulatlanul feIójdt jó egy óra hosszat. Kónya nem merte megzavarni.) Látszott rajta, hogy gondolkodik, magas homlokán sűrűn futottak le-fel a ráncok, arca kesernyés, megkínzott kifejezést öltött. Egy órai teljes csend után hirtelen felült. - Kónya! - kiáltotta - te segítségemre leszel ... még rövid ideig ... talán egy-két hónapig vagy egy évig ... (nem tudom ... de) legföljebb egy évig fog még tartani... (a jegyzetek ugyan elvesztek ... dc hátha vissza lehet őket kapa rintani s ha nem! ... legrosszabb esetben nélkülük is tudok már dolgozni ...) még néhány kérdést kell megoldani ... itt maradok nálad a kis szobában ... itt senki sem fog keresni, s innét nem fogok kimozdulni...