Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

De Kónya mindezt nem látszott észrevenni. (Néhányszor fel alá) Ide-oda járkált a szobában, (aztán hirtelen megállt a dívány előtt, s izgatottságtól re megő hangon valami kérdést dadogott. yr - Nem értem! - felelte Révész halkan. yS - Azt kívánnám megkérdezni - ismételte meg Kónya a kércjési-, hogy átváltozott állapotban ... például, amikor te én ... izé ... amikor az én alakomat vetted fel, akkor mindaz a tudás, amit én szorgalmas^anulás útján sajátítottam el, nagy fáradsággal és nagy erőmegfeszítésseX^ mindez! a te új alakodban is meglesz-e, vagyis ... hogy példáuj/fűdni fogod-e akkor a latin rendhagyó deklinációkat, amiket te az isköíában sohasem ... persze ez csak egy egyszerű példa ... vagy Spárta ajkounányát ... mert hiszen ez kétségbeejtő, akkor senkinek sem kell majdíanulnia s a tanár nemes hivatása ...! Révész tátott szájjal, ném£rímeredt az izgatottságtól kipirult arcú, gesztikuláló, vékony tanárra. Hirtelen felugrott. - Kónya! - ordítptía. - Ha azonnal el nem hallgatsz, isten engem úgy segéljen! agyontapráíak, mint egy poloskát. Hát engem már mindenki pojácának néz ... s még^fjsúfolódni is mersz, te állat! ... velem, aki tegnap reggel óta nem ettem^áki hat poklot jártam meg azóta ... akit a legvéresebb hóhér sem kínozHámár, ha ránézne az arcomra ... '"'Csend lett.) Csak (a papucsok) papucsainak csoszogó (lépései) léptei hal-, látszottak. (Néhány perc múlva egy tálca állt) Egy tálcát állított a (dívány előtt egy széken,) székre, rajta kenyér, (valami) hideg húsféle s egy pohár víz. Révész két-három perc alatt az egészet megette. - Még! - mondta tele szájjal. - S egy kis rumot vagy konyakot vagy legrosszabb esetben valami bort... De semmi ilyesfélét nem kaphatott. Halkan, szitkozódva ette meg az ebédről maradt krumplit, amúgy hidegen, ahogy a kredencből, ahová Kónya délben eltette, kikerült, s a sovány vacsora húsos maradékát. - Legalább egy kis forró teát kérek - mondta dünnyögve -, egészen átfáztam, s egy kis meleg vizet is szeretnék, hogy megmosakodhassam ...! De a gazdasszony már aludt, s nem volt tanácsos felkölteni ... hisz nem szabadott tudnia az idegen jelenlétéről. Kónya kétségbeesetten babrált bajuszkajában. De hirtelen eszébe jutott, hogy a könyvtárszobájában, ahogy a kis kabinetet nevezte, a könyvespolcok alatt egy spirituszföző áll, még abból az időből, mikor maga gazdálkodott, s a kredenc aljában egy üveg spiritusznak kell lennie valahol. Mindezeket a dolgokat előkereste, nagy gonddal összeállította az egész apparátust, s működésbe hozta. Szép kék, sercegő lánggal égett a spiritusz ... a dívány felől mély horkolás hallatszott.