Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

aligha szalaszt el. Hisz már késő van, dél felé járhat az idő, s hátha takarítani akarják megint a szobát! Ámbár ő megtiltotta! De erre ugyan fütyül az a kövér macska, ha tisztulási rohama van éppen ... Maga se értette azért, hogy miért is fél olyan nagyon! Hisz a szekrényt, amiben a véres ruha van elrejtve, kulccsal elzárta, s a kulcsot eldugta az ágyba, szalmazsákja alá. De hátha kint felejtett valamit, vagy megtalálják takarítás közben a kulcsot... vagy másik kulcsa is van a szekrényhez a bestiának! . (Kövér izzadiságcseppek szaladlak le homlokáról. Ugyan az se nagy baj - nyugtatta meg magát-^Jjaj»eg^taíalja a ruhát vagy a gallért, azokról még nem keJLJjo^y-ráTsm^rjen a pénztárnok gyilkosára, akit tán nem isláü^tt-AZ^nTeTyésen - de miért is nem égette el őket akkor mindjári^iíttk^^karta. S mit kezd majd az orgonabokorral! ... s a lombikjait 3 a műszereit eltörik vagy kéziratait eldobálják!) - S az is lehet - jutott eszébe -, hogy már rég kiment a szobából, mire ő odaérkezik - mindent úgy hagy, ahogy volt, s ő meg se tudja, hogy benn volt-e, hogy kinyitotta-e a szekrényt, hogy megtalálta-e a ruhát ... Mindenesetre azonnal el kell égetnie mindent... Hátha utólag feljelentik? ... De mivel bizonyítanak ellene ... hisz a gyilkos személyleírása más... s egy véres gallér! A naplója ... a feljegyzései! (Hideg remegés futott át testén.) A szálloda előtti nagy térre ért, hol rajokban nyüzsögtek az emberek. Meglassította lépteit. - Nyugalom! (- sziszegte—nyugalom!) Valaki feléje fordult. Hangosan lihegve megállt. Meg akarta fogni a fejét s erősen megszorítani a két tenyerével, hogy attól majd megnyugszik, de észrevette, hogy figyelik, hogy mindenki ránéz. Kétségbeesve, sötéten bámult vissza egy feléje forduló idegen arcba, (hogy az idegen ijedten elhajolt...) (Elcs sziszegés tört ld fogai közül!—Mi köz

ük hozzám, mini figyi hid ^lihegte, s a ~rnnr_mrlyrfrnl minthn iuniii'V. fini

1 i iapna ki, a rettenetes vadság lábúi tllrTclkcrc. A tc3tc végigremegett, karját kinyújtotta a levegőbe ...) De még valahogy úrrá tudott lenni indulatán. Beugrott egy sötét kapuba, melynek másik végén tágas, világos udvar fénylett, mint a paradicsom, négyszögű, zöld pázsittal s lángoló tócsákkal a közepén. A meleg, illatos szél rácsapott arcára. Fejét két tenyere közé fogva, a nyirkos falnak hajtotta homlokát. De már a következő pillanatban léptek közeledtek feléje. - Üldöznek! - lihegte, s egy ugrással kint termett az utcán. Nekiütődött valakinek, s továbbrohant. (A gyűlölet 3zilajul csapott ki leheletéből.) Ide-oda lóbálta karjait, s hörögve szaladt előre. (Az emberek ijedten ugrottak félre.) A szálloda felé rohant, egy perc múlva oda kellett érkeznie - tudta. S tudta, ha most nem áll meg s nem fordul vissza, minden menthetetlenül elveszett.