Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

kedve - másodrendű állampolgárként - megszólalni? Csak a fordítás maradt számára mint megélhetési forrás: az 1939 januárját követő hat év alatt nem kevesebb, mint 20 regényt és színdarabot - többek között Louis Bromfield, Richard Llewellyn, Howard Spring, Gerhart Hauptmann, Kenneth Robert, Giuseppe Antonio Borgese műveit - volt kénytelen magyarítani. (Teljes felsorolásukat 1. a Knockout úr útijegyzetei című kötet előszavában.) Ám a fordítás mellett fennmaradt még az álnév használatának a lehetősége - illetve a ponyvafüzetek. - A Dániel Tiborként aláírt és a Pester Lloydbm megjelent tárcákról már szóltunk az imént említett bevezetőben, sőt szövegeik német és magyar változatát is közzétettük. A ponyvára és annak egykori társadalmi helyzetére ehelyütt térnénk ki. Történelmi előzményként annyit, hogy a több száz éves múltra visszatekintő vásári történetek századunkban - elsősorban a húszas és harmincas években - minden korábbinál erőteljesebb virágzásnak indultak. Szerepet játszott ebben a megnövekedett, de kellő műveltségi háttér nélküli olvasási igény, nemkülönben az a körülmény is, hogy e füzetek megjelentetéséhez nem volt szükség bonyolult engedélyezési eljárásokra, netán drága kauciókra. (S talán az sem mellékes, hogy üzletként is beváltak: a kiadásokba fektetett tőke gyorsan megtérült és biztos hasznot hozott.) Egyre-másra indultak így a különféle sorozatok: Félpengős regények (193 2-), Színes regény tár (1929-), Tarka regény tár (1935-) stb. - tömény izgalmakkal: szerelemmel és féltékenységgel, kémkedéssel, vadnyugati cowboy- és bűnügyi történetekkel. A műfaj hódítására jellemző, hogy a kisebb-nagyobb vállalkozások mellett a napilapok is ponyvaszerű sorozatokat indítottak. A Pesti Napló által kiadott Kék regényekkéi szinte egy időben jelentek meg a piacon a Pesti Hírlap sárga regényei (1927-), a Friss Újság színes regénytára (1935-), illetve a katolikus érdekeltségű Új Élet regénytára (1936—). Tegyük azonban hozzá: szinte egyikük sem volt puszta üzleti vállalkozás, a művek kiválasztásában nem egy esetben ízlés és minőségi igény is érvényesült. A harmincas évek közepén új vonásává vált egyes sorozatoknak, hogy szerkesztőik helyet biztosítottak azoknak a baloldali vagy származásuk miatt mellőzött íróknak, akik kiszorultak a mind nyíltabban jobboldalivá váló kurzus sajtótermékeiből. Egyik ilyen „elkötelezett" fórum volt a Világvárosi regények című sorozat, amelyben Déry ponyvái is megjelentek. Szerkesztője, Faragó Miklós (1884—?) csongrádi származású újságíró, aki pályáját az Est-lapoknál kezdte, majd bécsi emigrációját követően Kolozsvárott telepedett le mint a Keleti Újság munkatársa. A liberálisként induló napilapot azonban tulajdonosa 1928-ban eladta a konzervatív Magyar Pártnak. Ezt követően Faragó Budapestre repatriált. 1932-ben hátat fordított az újságírásnak s megindította a Világvárosi