Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
(rátámasztotta a sarok élére. Do csak egy pillanatig maradt így, aztán tovább vánszorgott. A holdsütötte alacsony házak között biztonságosabb volt az élet^Snár itt is nyomasztó volt a csend s a csendből kitörő visszhangja lassúJépteinek, mégis összeszedte magát kissé, s kihúzta görnyedt derekát. - Egy negyedóra múlva odahaza van, s akkor már csak a sötét lépcsőház^fész kissé kellemetlen! belenyúlt a zsebébe, hogy nem felejtette-e oo^hazaa gyertyát. A kaszinó előtt haladt el, s épp befordulnlKészült a hosszú keskeny „Vénasszonyok utcájá"-ba, minek már csakiigyik felét sütötte a hold, s mely vége felé egyre keskenyedve, mintha^vlíágűr sötétjébe vezetne egyenesen - mikor háta mögött hirtelen éles, vétókig ható sikoltás hasította át a tiszta, kemény levegőt. Megborzadva^forault hátra. A hang mozdulatlanul lebegett a levegőben, s mintha a szjmoda felől szállna, a szálloda közepéből, azt is meg lehetett állapítani, hog^női hang. - Békércn akarok maradni! - fohászkodott Kónya, s újra futásnak eredí^A sikoltás másodszor is felhangzott mögötte. Egyre gyorsabban szaladt, két tenyerével befogva fülét s még a szemét is behunyta volna ...) (A következő saroknál belebotlott) De alig tett néhány lépést, megbotlott egy, az út(ea) közepén fekvő puha tárgyba. (Rémült kiáltással ugrott hátra) Hátraugrott, a cipője (egészen) véres lett. Az, amibe beleboüott, megfordult maga körül, s néhány lépéssel (zajtalanul) tovagurult, hosszú fekete sávot hagyva maga után a kövezeten. Kónyát (görcsökbe) rázta az utálat. Egy macska holtteste feküdt lábainál, egy nagy szürke macskáé, feje félig leválva csüggött le nyakáról, melyből még mindig ömlött a vér. S mintha még nyöszörögne ... (Lélegzetét vesztve, hideg verejtékkel lépett) Verejtékes arccal ért (a kapu hoz. Bclcdült) haza. A kapu mélyedésébe húzódott, s csak a karját nyújtotta ki a csengő után, (görcsösen rázva meg ennek fogóját. Dc azért) el volt készülve jó tíz percnyi várakozásra, tudta, hogy ennyi ideig legalább eltart, míg a házmester a kapuhoz érkezik. Összehúzta magát, szemét behunyta és várt. Arra riadt fel hirtelen, hogy valami meleg test dörzsölődik nesztelenül lábához. (Idegei már nagyon is meg voltak \i3clvc az C3t C 3cménycitől^j icin egeda tehát, ha Úgy mpgjjpdt ppré? tpstp íjfry n^ 7 prt1ndtTlt-^n!na villanyos; QtséS érte VOlm agyát: DuTTlíűzzadörzsölödő tc3t hangja hallatára rögtön megnyugodott.) (Kutya nyöszörgését ismerte fel benne rögtön ) Kutyanyöszörgés hallatszott. Kónya gyerekkorában sokat foglalkozott kutyákkal, nagyon szerette ezeket az állatokat. Kinyújtotta a kezét a (remegő) meleg test után, hogy megsimogassa, de alighogy hozzáért, az állat nyöszörögve elugrott. De azért az ujjai hegyével mégiscsak megérintette, s a keze valami furcsa csalódásfélét érzett, azt hitte, lompos, szőrös bundát fog érezni, s ehelyett valami meztelen, vékony bőrhöz ért, min alig lehetett a szőrt érezni.
