Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
s még jobban, hogy űzött vad módjára kénytelen lévén az eseményekkel lépést tartani - ideje nem engedi bölcselkedő (ós szcmlélkcdö) hajlamai követésére, minek útján oly szép és regénybe illő tanulságokat vonhatni: szenvedélyről, (eseményekről) szerelemről s az életről általában - de szolgáljon mentségére, hogy ezúttal igaz, megtörtént dolgokról ad hírt, miket a sors vak szolgáival, a szeszélyekkel dobat halomba, (vad, meredező Ö3szcvi33za3ágba) s így (tehát), ha most nincs módjában fantáziájával, ez engedelmes munkással, rakatni szépen felfejlő, sima piramisba az események jól lefaragott(, legyalult) emlékköveit - nem az ő hibája az. S egyben hadd kérjen bocsánatot - ugyané helyt s ugyané mentséggel - története másik hibájáért is, a tán kissé visszatetsző, túlságos szárazságért s a fantázia teljes hiányáéit - ebben sem lévén ludas ő, ki nem egyéb, mint az élet hű krónikása. Az asszony tehát káromkodva a kutya felé rúgott kövér lábával, mitől ez annyira megijedt, hogy vonítva az étterembe menekült. S ez új taktika segítségével nem volt most már nehéz dolog véglegesen elriasztani a szegény párát: az asszony masírozott elöl, addig mutogatva lábát a nyomorult teremtésnek, míg az szűkölve s rettegve ki nem hátrált az utolsó kapun is. Ott vad forgószél módjára megfordult maga körül (s-), aztán szélsebesen eliramodott. A kaput (döngve) becsapták. De (rettenetes) csaholása még sokáig hallatszott, (Mint halálán lcyíUékfrc, szállt üvöltése át a vad éjen - a házat kerülgette folytcji^^^zéls^é^én s a falak körül körbe-körbe, fél éjszakán úgy forgottajiaftgrnunt sivító vihar tölcsére, egyre gyorsabban, egyre élesebb£iv-hög}rmár szinte a szálloda is keringeni kezdett maga körüJ^&-öijongő hangáramlatban, mi a falakon át bezúdult a szobákb^-^ivftÁ^áés dörögve, betöltötte a tereket és felemelte e tetőt, hogy a YTÍá r csillago3 ég lezuhant a gyenge lámpafcnybcn pihegő szobák nyugalmába) s az éjszaka folyamán többször is felköltötte és ébren tartotta a fehér hálóköntösű kövér vendéglősnét. A CSODA(! „KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA". S EZ MÉGIS MEGTÖRTÉNIK.) Kónya a temetés napján egész estig a gimnázium épületében tartózkodott. A (füstös,) kopott bútorú tanári szobában ült mozdulatlanul, s osztálya dolgozatait javította. Déltől kezdve egyedül volt a helyiségben, a pedellus morogva fűtötte a világoszöld, öblös cserépkályhát - szeretett volna elmenni hazulról, s most e miatt a sovány bolond miatt szép délutáni tervének kampec! Savanykás, mogorva arccal mutogatta efölötti dühét a csendesen üldögélő tanárnak. S bár Kónya észrevette a dolgot, s mialatt a pedellus nagy zajjal fűtötte a kályhát, idegesen fészkelődött helyén s füle egészen kivörösödött - mégse
