Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
reket, hogy jól nézzék meg, mert majd szükség lesz rá, hogy felismerjék később, hogy ő az, aki gyilkolt (ö) és nem más, s nehogy (egy) más embert gyanúsítsanak a bűn elkövetésével. (Ez a sajáto3 gyanú ellenállhatatlan cröydji>lakszik az eseményeket figyelemmel kísérő logikus szemlélő gojidetet^rába. Mert viselkedése, úgy a gyilkosságot megelőző^jiiint-Szazt követő időben, megmagyarázhatatlan s teljesseggelelüle-^raiides bűnöző viselkedésétől. Normális észnek megfoghatatlafr^za^viselkedés, s csak az lehetne magyarázata, ha feltehetQj^etaaTTíogy a rablás nem előre megfontolt szándékkal történt. Dec^Híiagyarázat nem állja meg helyét, minden amellett bizonyít megdönthetetlenül, hogy a gonosztevő előre kidolgozott terv 3zcrint cselekedett.) Feltűnően, s szinte szándékosan feltűnően viselkedett. Mert azt még meg le-, het valahogy érteni, hogy elment a pénztáros lakásába megtudni, mikor szokott az hazajönni, s érthető az is, hogy előzetesen bement a bankba kérdezősködni a kamatláb felől, nyilván, hogy terepszemlét tarthasson ezalatt. (Ez alkalommal a pénztárosnak is bemutatkozott, né hány köz örjihni ^ót vfHt va vele, s így at tól a feltevéstő l is eleswriç"1lpgy a gyilkosság a pénztáros egy lúgi 3 a Vá~ro3ban tan ismeretlen ellenségének bo33zúmüvc volt.) Nos! Mindez még hagyján, de ezentúl viselkedése már teljességgel érthetetlenné (,fantasztikussá) válik. Miért lebzselt egész délelőtt az utcán, főképp a bank környékén, miért szólított meg egy jó csomó embert egyes utcák s a város nevezetességei iránt érdeklődve, miért beszélgetett ezekkel hosszan s tartotta fel őket szinte kedvük ellenére is, (n pfMiPtrir™! esel&|éygkj3Üég töltött nrmyi időt, szálloda s jó étkezési lehptn víwk ÍLlöi kérdezősködve s kitéve annak a wuzélyiick~TK)gy az asszony kijön a konyhába 3 meg ott találja öt,) a téren miért ült le a templom kőkerítésére, mint akinek nincs otthona s nincs semmi dolga, s főleg miért szólította meg a gyakornokot, hangosan megkérdezve tőle, hogy ott van-e még a pénztáros úr? Valóban egy ember, aki gyilkolni indul, nem így viselkedik. Ha csak azt nem akarja kifejezetten, hogy huszonnégy órán belül, akárhová ér is, azonnal letartóztassák. Mert még az este folyamán a kerület valamennyi hatóságához elment a gyilkos pontos személyleírása, s a helybeli csendőrség azonnal útnak indított két embert a város melletti erdőcske átkutatására. De a gyilkos nyomtalanul eltűnt, s azóta, hogy két órakor utoljára látták, soha senki többé nem találkozott vele, senki többé nem látta. Az azonnal megejtett nyomozás során felmerült adatok s vallomások rövid összefoglalását adjuk itt időrendbeli sorba szedve. Úgy kilenc óra tájban tűnt fel először a bank előtt. Lassan őgyelgett az utcán, s elsőnek az épp arra haladó fűszerest szólította meg, udvariasan kalapot emelve, s megkérdezte őt, nem tudná-e megmondani, hol van a Magyar Takarékpénztár bankhelyisége. (A kérdés ldssé komikusan hatott, mert úgyszólván)
