Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(- Itthon maradok—kiáltotta utána—, ha tán mégis jönne valald ... azért csak küldd be.) - A nagysága üzeni, tessék kifizetni a számlát - (szólt vissza a cseléd cs) gyorsan becsapta maga után az ajtót. (A következő pillanatban hatalmas csattanás, majd cscrcpcjc_c^öj^m^ölé3C hallatszott ki a szobából. Révész - úgyljüsziL^-JeH^^ tölgyfaasztalt. Az üresnmio^rjala«k-ok--pal^ a földhöz. Sz^nrTsTSni sikoltotta a lány, s elszaladt.) RABLÓGYILKOSSÁG A MAGYAR TAKARÉKPÉNZTÁRBAN (RÉVÉSZ SZOBÁJÁBA ZÁRKÓZIK) Nos! a vendéglősné már másnap megvalósíthatta volna szándékát - a szoba felmondását illetőleg -, mert Révész már korán reggel elment hazulról, láthatólag legjobb egészségben: vidáman dúdolt, mikor az asszonnyal találkozott a kapuban - s így minden lelkiismeret(i)-furdalás nélkül lehetett volna szűrét kitenni, annyival is inkább, mert a számlát még mindig nem fizette ki. (holott tegnap dél óta elég ideje lehetett átvizsgálni azt a néhány tételt.) S szó sincs róla, az asszony meg is tette volna, ha közbe nem jön a takarékpénztári rablógyilkosság, ami akkora port vert fel az egész városban, hogy az emberek minden dolgukat elhagyva, csapatostul rohantak ki az utcára, az utcáról vissza egymás lakásába, majd onnét a tett színhelyére, a kaszinóba, a csendőrséghez, újabb részleteket megtudni, innét ismét haza - referálni az asszonynak -, a városka össze-vissza kavarogva zsongott, mint a felzavart méhkasj^egtöte^ üzletet bezárták, a gimnáziumban fel keUettJCh^gesAíerr^ hogy a meggyilkolt pénztáros fiáUiaz^iáhesséiráz'anyjához, sőt a postahivatalt is - a bankjgazga*éJ3TJaÍT"Ó^^ a pesti főintézet részére -, a postatev^tSTTszárva volt, jóval a hivatalos idő letelte előtt.) Ami nem is volt csoda, mert ilyen eset húsz év óta nem fordult elő a városban. Körülbelül húsz évvel ezelőtt történt az utolsó gyilkosság - az is eléggé egyszerű eset volt: a helybeli legnagyobb szabócég tulajdonosa, a sánta Kertész Sándor, féltékenységből agyonlőtte a feleségét, s rögtön utána önként jelentkezett a bíróságnál. - De rablógyilkosság! (Erre) Ilyenre a legöregebb emberek se emlékeztek, (vissza 3 meg hozzá ekkora vakjricrőséggcl^zjrilxute egész város szeme láttára - elkövetettre, nem csodaJiaX-aieiscrnogya^ lősné elfelejtkezett vendégrő^szjjailá^ sőt még a főzésről is, s az étterembejiJôFëdte^Tcezét, egyik vendégtől a másikhoz futkosva, s szörrr5^tíTIcr5ő>cTátkozva a mai erkölcsöket.) Páratlan vakmerőséggel követték el a gyilkosságot, sőt! A felfedezés veszélyével való szinte hihetetlen nemtörődömséggel. Már néhány órával a bűntény