Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
Révész elnyúltan feküdt az ágyon, rekedten suttogva beszélt a lányhoz, arcán kimondhatatlan szenvedés jeleivel. Keze remegett, mikor átadta a levelet. - Vigye ezt el Kónya tanár úrnak ... kérem mindjárt vigye el ... nagyon fontos - suttogta. A lány nem mert ellenkezni, bár tudta, hogy most nem szabadulhat el hazulról. De gondolta, hogy majd ebéd közben átszalad, vagy valami módon csak eljuttatja majd a küldeményt a tanárhoz. Félve lépett az ágyhoz, hogy hátha hirtelen felugrik az idegen s megveri, amiéit nem hozott pálinkát. S alighogy kezében volt a levél, gyorsan elugrott, s kiszaladt a szobából. Révész szemmel követte, s mikor becsukódott az ajtó, mélyen (hörögve) felsóhajtott. (- Micsoda kín ... Úristen!—suttogta, s bevájta fejét a párnába.) - Nem bírom tovább ... nem bírok tovább várni! (Rettenetes, feszítő fájdalom marcangolta agyát. Mintha az élctefíjggoe -ar választól, úgy várt, megfeszítve, egész testével-ldkéy^L-ö^^ s a szeme meg-megvillant, mintfókJjia-^rtolsTnelíobbanása éjjeli viharban. Felült, majd ismé^iaja^ttvágrjőott^ ágyban, jobbra balra hánykolódva, alatta tüzek a^ru^yTsaszoba forgott körülötte.) De csak délután felé nyitott be hozzá a lány. Lassan rávetette pillantását, (de) nem kérdezte. Hiszen ...! S mikor az elkezdett beszélni, csak fáradtan legyintett (a) kezével. (De hir telon eszébe jutott valami.) - Borcsa! - hívta halkan magához. - Hozzál egy üveggel, hiszen teneked be szabad menni a spájzba ... ugye? (- S hadarva, hogy ellent ne mondjon a lányn—) Menj, kedves ... (menj azonnal ... majd megfizetem ...) majd meghálálom neked ... meglátod (... meghálálom.) Oly nevetséges volt és oly nyomorult egyben, ahogy szívhez szólóan könyörgött a kis cselédnek. A (vendéglősnek) vendéglősnének szeget ütött fejébe a dolog. - Miért nem hozat magának pálinkát a boltból, ha olyan nagy szüksége van rá - gondolta -, s ha olyan nagy legény! - S rögtön elhatározta, hogy még aznap összeállítja a számlát, s prezentálni fogja az idegennek - nehogy valami kellemetlen meglepetésre ébredjen utólag. S egyébként is felmondok neki, mihelyt meggyógyul - mondta ki végső szentenciáját. Révész másnap délig mozdulatlanul feküdt az ágyban, de a délután folyamán - úgy látszik - többször felkelt, s motoszkált holmijai közöttggjszßt az-ajtóhoz ugrott s hirtelen felrántotta I jnjyd_J^ ott áUdogálóvendégJusriét- " " —••'^oTcsz^ígyázni!—ordította, s rögtön utána becsapta az ajtót.)
