Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Beteg - mondta a lánynak, de orvost nem hívatott. Hogy tényleg beteg volt-e, s hogy mifajta betegsége volt, nem tudni. Nyilván a várakozás rettenetes izgalma horzsolta fel idegeit; a megfeszült, kínos várakozás, amikor minden perc drága, s mégis úgy múlnak a percek, mintha végtelen volna az ember élete! (S neki az élete függött tán e percektőlI Első nap nem voltak még pontosan elnevezhető, jelleme^eXő-^Tz^éTCsak a várakozás, a bizonytalanság rettenetesknjya-^m^sztéaéT s ezt jajgatta bele folyton az üres szobába. ^———~~~ - Hogyan^^^iiegyalvTTT Ha nem segítenek! - kiabálta, s egyre ugyanezek a ^avtnTsíkongtak végig a folyosón, elnyújtva s szinte érthetetlenre torzítva.) Már akkor érezte, tudta, hogy Kónya nem fogja elküldeni a pénzt, de azért görcsösen kapaszkodott el-elsikló reményébe, ámítva önmagát s rettegve a következményektől, miknek magjai már ott feküdtek setéten elszórva öntudata mélyén. Tudta már akkor, hogy kezdettől fogva elrontotta a dolgát, s hogy ezért nem fogja megkapni a pénzt. Hiába! Amióta ebbe a városba jött, semmi sem sikerült neki. Az ereje, az akarata érthetetlenül szeszélyeskedettvek^j^eiegvolt, ha nem kellett s ha szükség volt rá, elhag^a^Jiisz-iiTa^ dolgot úgy intézte volna é\,^^^i^f^f^^k\^Qm össze az ember a két ujja között^jr^3sl-jöeg^^ erőtlenül abba kell hagynia, semmi sem fm"écrüT!) Az eddigi (rettenetes,) izgalmas, évek óta való készülődés felemésztette, úgy látszik, erejét - hiába! valóban beteg volt. Ha elgondolta, hogy micsoda feladatokat oldott ő meg a közelmúltban ... s hogy micsoda nevetség az, amit most nem tud elvégezni, s amire gyáván, bizalmat

lanul bámul (ifcbflgy megtanult .jemény

^dni" holott agctőtl u imr

^ c™^^ vr.it- meglett ...úristen! őrjöngeni! ... s fogaival tépdeste a vánkosok huzatát.) Várni kell... várni! (Ezen is csak nevethetni: holnaputánig adott terminu

st! • Várni kell! ... ez e

gyszer várnLk

rII' , S ha mégis hiába! ... Akkor végezni feg; n nom az Ó lelken 3zarad majd ...) Mert ... amit kért, arra szüksége van, szüksége van még egy félévi gondtalan életre. Ehhez felteden joga van, s feltétlen szüksége rá! S utána álomba ring a világ! (Hörgő kiáltá3 3zakadt ki melléből. Nem lehet ezt kibírni, nem lehet ezt to vább ...) Második nap már csendesen, érzéketlenül feküdt az ágyban. Korán reggel becsöngette a cselédet. A lány a félig nyitott ajtón át bedugta a fejét. De az idegen olyan halkan beszélt, hogy nem értette, mit mondott, s közelebb kellett jönnie. S még ez a buta, kis paraszt tacskó is rémülten állapította meg a betegség rettenetes hatását: Révész arca úgy elváltozott, hogy