Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- No, Dundus? - kérdezte Péter, aki nem bánta volna, ha egy kissé leheveredhet az árnyékban. De a kövér birkózó hajthataüan volt. - Ti maradhattok, ha akartok - mondta -, én fölevezek. S legkésőbb tíz perc múlva indulok. Várni pedig nem várok senkire. - Mi meg ússzunk utánad? - kérdezte Lili. - No gyere, Irmus, ezzel úgysem lehet okosan beszélni, ha kézilabda-meccsről van szó. Belekarolt a lányba. - Mitől reszketsz? - kérdezte. - Tényleg, fiam, olyan pocsék színben vagy, mintha beteg lennél. Gyere, üljünk le ide az árnyékba! Levetette magát a fűbe, a bódé előtt álló öreg fűzfa árnyékába, s lustán nekitámaszkodott a fa törzsének. Irma állva maradt. - Valami baj van? - kérdezte halkan. - Suralekné vissza akarja a pénzét - közölte Lili. - Már múlt elsején is nagyon ideges volt, s most, hogy megint nem fizettél, egészen kikelt magából. Mindennap veszekszik velem, már úgy szökdösöm s bújok előle, mintha én tartoznék neki. Irma nem felelt. - Miért nem fizetsz neki? - kérdezte Lili. - Nem keresel eleget? - Rosszul keresek. - A hangja reszketett. - Olyan keveset keresek, hogy ... - Legalább a kamatot fizetnéd rendesen! - szakította félbe a barátnője. A júniusi kamatot amúgy is kifizettem helyetted, nem is szóltam róla neked, de múlt hónapban már nem volt pénzem! Azt mondja Suralekné, hogy eddig összesen csak egy részletet fizettél. - Igaz - mondta Irma. - S most sem tudok fizetni! - Elfordította fejét. - Mit üzen Suralekné? Lili barnára sült, kerek arcán részvét tükröződött. - Te szegény gyerek! - mondta. - Most mihez kezdjünk? Azt üzente, hogy ha egy hét alatt nem fizeted meg a hátralékos három részletet s az esedékes kamatot, eladja a holmidat. Ezt persze nem kell komolyan venni! Ha megfizetnéd neki, mondjuk, az egyik részletet s kamatot, hát szívesen vár tovább! ... - Mondd csak, nem tudnál valahonnét pénzt szerezni, vagy előleget kapni? - Előleget? ... Kitől? - kérdezte Irma. - Kitől? - Lili türelmetlenül vállat vont. - Kitől, ha nem a főnöködtől? A lány nem felelt. - Attól sem lehet - mondta hosszabb idő múlva, s elfordította arcát, hogy barátnője meg ne lássa könnybe lábadt szemét. - Attól én egy fillért sem kérhetek. - Miért? - kérdezte Lili. - Mert azt megértem, hogy nem ad, de hogy miért ne kérhetnél...