Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

volt, sőt a fűben is ültek emberek, és szomjasan vedelték a jégbe hűtött limonádékat, málnákat és szódavizeket. Délig több, mint negyven üveg Bal illa fogyott el. Egy óra felé csendesedni kezdett a forgalom, az evezősök a tűző nap elől árnyékba menekültek, a Duna elnéptelenedett. Vendégre most egy-két óráig nemigen lehetett számítani. Irma tehát bement a konyhába, és hideg vízzel lemosakodott. Legszívesebben megmártotta volna magát a Dunában, de ezt már nem merte megkockáztatni, pedig ájuldozott a melegtől. A kis lavórja elé állt, levetette blúzát, tenyerével öntötte magára a vizet. Annyira felfrissült, hogy majd hogy sikoltozni nem kezdett boldogságában, s néhány pillanatra teljesen elfeledkezett minden kínjáról. Önfeledt mosolylyal nézegette az elefántcsontszínű bőrén hancúrozó, csillogó vízcseppeket, s vágyakozva, mint egy torkos kis macska, megnyalogatta a szája szélét. Az ajka cserepes volt. Háttal állt az ajtónak. Nem hallott zajt, de a bőrével megérezte, hogy valaki nézi. Halkan felsikoltott, a vállára kapta a törülközőt, s megfordult. Egy fiatal férfi állt az ajtóban, s mosolyogva nézte. Fürdőnadrágban volt, mezítláb, ezért nem hallotta meg. Karcsú, izmos, szép ember volt, bőre egyenletes, tompa kávészínben ragyogott a napsütésben. - Menj ki, Péter! - kiáltott a lány ijedten. A fiatal férfiarc kamaszosan elvigyorodott. - Eridj már, ha mondom! Ne nézz! - Attól félsz, hogy megvakulok? - A fiú csendesen nevetett. - Jól van már no, megyek, csak ne sipítozz! Úgyse nézlek! - Állj meg künn az ajtó mögött és onnét beszélj! - rendelkezett a lány. - Nem egyedül jöttél ki, ugye? ... Ki van veled? ... Itt maradtok, vagy továbbmentek? No, miért nem felelsz? - Dundus csónakján jöttünk - hangzott kintről a válasz. - Az Emtébe megyünk ki, Gödre. Lili akar veled beszélni, azért kötöttünk ki, pedig már olyan késő van, mint a fene, és majd megsülünk! A fiatal lány nem felelt. Lili beszélni akar velem, gondolta, s a szíve elszorult. Mit akarhat tőle? Lili legjobb barátnője, két éve együtt dolgoztak egy cukorgyárban, s a barátságuk akkor sem szakadt meg, amikor Irmát gyenge szervezete miatt elbocsátották a gyárból. Péter és Dundus, az Emté birkózó szakosztályának egyik legragyogóbb csillaga, ugyanabban az üzemben dolgozott. Dundus már ekkor együtt járt Lilivel, s ha túrára mentek, Irmát is gyakran magukkal vitték. De ide a tejivóba még sohasem jöttek el. - Mi lesz már? - hallatszott kintről Péter türelmetlen hangja. - Még mindig nem öltöztél fel? - Már megvagyok. - A fiatal lány gyorsan felhúzta az ingét, s magára kapta a blúzát.