Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Újabb erőteljes kopogás hallatszott, majd kisvártatva ismét megszólalt, most már hangosabban és türelmetlenebbül a kinti férfihang. - Ne szimulálj, Irmus! - mondta. - Úgyis tudom, hogy ébren vagy! A lány felült az ágyban. - Hagyjon aludni, Bohacsek úr! - kiáltotta. - Eleget dolgozom nappal, ne zavarja meg azt a kis éjszakai nyugalmamat! Megszolgáltam! - Sajnálom, nem tudtam előbb elszabadulni - dörmögte odakünn a zsíros hang. - A Sörkertben most számoltam el a pincérrel. Nyisd ki az ajtót, aztán visszafekhetsz az ágyba, majd melléd ülök. - Bohacsek úr - mondta a lány panaszosan -, hát nem ér rá holnap reggelig vagy délig az a harminc-negyvenpengős elszámolás? - Az az én dolgom, hogy ráér-e - dörmögte a férfi. - Nyisd ki már az ajtót, de azonnal, mert csúnyát találok mondani! Alacsony, köpcös ember lépett be a konyhába, bajuszos, pirospozsgás arca vastag tokát eresztett kurta nyaka fölött. Rövid karjai s aránytalanul nagy kezei voltak, a szájában elöl, egy aranyfog csillogott. - Hisz még le se vetkőztél! - mondta, s csalódott tekintetet vetett a lányra. - Ruhában alszol? - Olyan fáradt vagyok, Bohacsek úr - mondta a lány -, hogy még erre sem volt türelmem. A petróleumlámpa kormos füstöt eresztett, a férfi az asztalhoz lépett, és lejjebb csavarta. - Vetkőzz le gyorsan, s feküdj vissza, én azalatt kimegyek - mondta. - Hol az elszámolás? - Az asztalon, a lámpa mellett - felelte a lány. - Harminckét pengő negyven fillért vettem be, az is oda van készítve. Tessék átvenni! - Hát nem fekszel le? - kérdezte a férfi. - Ha olyan nagyon fáradt vagy! - Hagyjuk ezt, Bohacsek úr - mondta a lány. - Úgyis tudja, hogy én Üyesmire nem vagyok kapható. Már épp elégszer megmondtam. A férfi megreszelte a torkát. Apró sertésszemét a lányra szegezte, a bajsza két hegye megreszketett. Egy hirtelen mozdulattal a lány mellé lépett, és vastag kezével megfogta a karját. - Engedjen el, mert sikítok! - kiáltotta ez rögtön, s kirántotta karját a férfi zsíros tenyerének szorításából. Bohacsek úr vérmes arca elvörösödött a dühtől. - Ülj oda az ágyra, s figyelj rám! - mondta indulatosan reszkető hangon. - Most már több, mint két hete várom, hogy meggondold magad ... s már lassanként elfogy a türelmem! Azt hiszed, sokáig fogok még könyörögni, mint egy hercegkisasszonynak?