Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

rándulásnak is beillő hosszú sétát tett vele a város környékén. Aznap Suralik úr nem írt levelet Pestre. * Másnap, hétfő este, csak későn, 9 óra tájban végzett munkájával a gyárban. A kapun kilépve, az utca túlsó oldalán, világos, könnyű nyári ruhában megpillantotta Blanche-t. A szíve megdobbant. Csak nem értem jött, gondolta, s úgy elvörösödött, mint egy gyerek egy váratlan ajándék örömétől. Szerencsére még idejében észrevette, hogy az utca túlsó vége felől egy sportruhás fiatal férfi közeledik a lány felé. Blanche elé érve, mélyen meghajolt, majd kezet csókolt a lánynak, s mindketten elindultak a város felé, ugyanabban az irányban, amelybe a mérnök útja is vezetett. Suralik így önhibáján kívül a hátuk mögé került. A túlsó járdáról ugyan nem hallatszott át, hogy mit mondanak egymásnak, de a mérnök megállapította, hogy halkan, bizonyos meghittséggel beszélnek, lefojtottabban, mint ahogy közömbös ismerősök társalognak, ha az utcán találkozva, sétára indulnak. De nem sokáig maradtak együtt! A következő saroknál a férfi egy kis csomagot húzott ki a zsebéből, átadta Blanche-nak, majd rögtön megemelte kalapját, sarkon fordult, és ellenkező irányban, gyors léptekkel eltávozott. A fiatal lány kis kézitáskájába tette a csomagot, egy pillanatra hátrafordult, a távozó férfi után nézett, aztán ő is meggyorsította lépteit; néhány pillanat múlva pedig megállított egy arra haladó taxit, és beült. Esős nap volt, egyébként is későre járt már az idő; kétséges volt, hogy Blanche a beállott sötétségben egyáltalán megismerhette-e a mérnököt, ha visszafordultában véletlenül meglátta. Suralik egész este azon gondolkodott, megemlítse-e a lánynak, hogy meglátta az utcán. Lehet, hogy a felfedezés kellemeüen volna neki, másrészt, ha meglátta és megismerte a mérnököt, s ez mégsem szól, esedeg épp a tapintatossága sül el rosszul, és megsértheti a fiatal lányt. Blanche aznap este nem jött le vacsorára; Suralik mérnök úr pedig, úgy látszik, ugyancsak étvágytalan volt: hozzá sem nyúlt az ételhez, épp csak egy kis zöldborsót, néhány kanál tejszínes befőttet evett, s egy kis üveg burgundi bort ivott meg. Másnap csak délben, ebédnél találkozott a lánnyal. - Láttam magát tegnap az utcán - közölte, alighogy Blanche leült az asztalhoz. - Hol? - kérdezte a fiatal lány. - A Lange-Gasséban, éppen szemben a Drasche-gyárral, ahol most dolgozom - felelte a mérnök.