Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

leszállították, elkobozták a csipkéjét, háromszáz frank pénzbüntetést kellett fizetnie. Sohasem felejtem el azt a gyermekes sértődöttségü, elképedt, ártatlan tekintetet, amelyet nagy kék szeméből az árulójára vetett, amikor újra visszajött a fülkébe. Halálos csendben ültünk, senki nem szólt egy szót sem. De amikor a vonat áthaladt a határon, felálltam a helyemről. Ismered, mutter a természetemet, hogy mennyire nem bírom az aljasságot. A görög úr elé álltam, s azt mondtam neki: - Sie Schwein ... hinaus! ... azaz, hogy takarodjék a fülkéből! De még mielőtt folytathattam volna, az az úr elmosolyodott, és felemelte a kezét, annak jeléül, hogy beszélni akar. - Mennyiért vette a csipketerítőt, kisasszony? - kérdezte. - Hatvan frankért. - Úgy, hatvan frankért! És háromszáz frank büntetést kellett fizetnie? Tessék a háromszázhatvan frank! Azzal kiveszi a pénzt a tárcájából, és átnyújtja a belga kisasszonynak. Ez zavartan nézi a pénzt, mi többiek is leesett állal bámulunk. - De miért csinálta? - hebegem végül is. - Hogy miért? Ide nézzenek! - mondja az úr, és felgombolja a kabátját, alatta a mellényét, sőt az ingét is. Az inge alatt az egész teste vastagon be volt fáslizva a legfinomabb brüsszeli csipkével, attól volt olyan kövér. - Ez harmincezer frank értékű csipke! - mondja. - Azzal, hogy feljelentettem önt, kisasszony, eltérítettem magamról a vámtisztek figyelmét, hisz ugyebár egyikünk poggyászát sem vizsgálták meg. Nekem háromszázhatvan franknál jóval többet is megér, hogy nem kellett vámot fizetnem, s nem csíptek nyakon. Tessék, kérem, kisasszony! - S azzal egy kis csipketerítőt szedett ki a kebléből, s egy kecses mozdulattal átnyújtotta a belga hölgynek. Hát ilyen emberek élnek itt külföldön, mutter! Vigyázz magadra és a gyerekekre, sokszor csókol szerető férjed, Hugó Az események további hullámveréseiről azonban már nem tudósította Suralik mérnök úr hű hitvesét. Egyrészt óvatosságból, másrészt, mert nem is igen merte volna levélre bízni mondanivalóját. Blanche Duval, a belga kisasszony ugyancsak Aachenbe utazott egy barátnője látogatására, s ugyanabban a szállodában szállt meg, mint Suralik úr. Rendkívül tartózkodó, szinte szófukar, diszkrét eleganciával öltözködő fiatal hölgy volt; a szálló vendégei közül senkivel nem érintkezett, ebédjét, vacsoráját egy félreeső asztalnál fogyasztotta el, s étkezés után azonnal visszavonult szobájába. Az ötórai teán soha nem jelent meg, a vacsora utáni táncban sem