Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Értem - mondta harmadszor is. - S most a feleségem már nem akar többet adni, azért jött el hozzám, ugye? Miska megreszelte a torkát. De még mielőtt szóhoz juthatott volna, Elli hirtelen felugrott a székéről. - Sándor, ide hallgass! - kiáltotta. Az ügyvéd egy pillanatra feléje fordította sápadt arcát. - Majd később! - mondta. - Majd később! Előbb hadd végezzek ezzel a derék fiúval! - Miska mellé lépett. - A szókimondó embernek jutalom jár, igaz? Mennyit akar, fiam? A legény hunyorogva nézett az ügyvédre. - Hát nem tudom, mennyit ér meg magának - mondta bizonytalanul. Az ügyvéd egy ideig lehajtott fejjel a cipője orrát nézegette. Csend lett a kis kertben, a víkendtelepről újra áthallatszott az énekszó. Sándor felütötte fejét. - Hogy mennyit ér nekem? - kérdezte. Ennyit. Felemelte kezét, és teljes erejéből arcul csapta Miskát: előbb jobbról vágta pofon, aztán balról, de olyan erővel, hogy a legény megtántorodott, s majd hogy el nem vágódott a földön. Az ügyvéd baljával a kabátját fogta, a jobbjával pedig megállás nélkül tovább verte, a pofonok olyan ütemesen csattantak a vérző arcon, mint egy cséplőgép pöfögése. Miska még csak védekezni sem tudott, a karjai élettelenül lógtak le kétoldalt, tátott szájjal hápogott levegő után, a szeme be volt hunyva, orrából-szájából dőlt a vér. - Elég, az Istenért, hagyd abba! Az ügyvéd leengedte a kezét. Vérbe borult szemmel, ziháló lélegzettel, szótlanul nézegette néhány pillanatig a marka szorításában vergődő embert, aztán hirtelen elhatározással megfordította, megfogta hátul a gallérját, s a nyitott kertajtón át kilódította az útra. A legény arccal bukott a földre. De csak egy pillanatig maradt fekve; amilyen gyorsan csak tudott, feltápászkodott, s tántorogva futásnak eredt. Az ügyvéd visszatért az asztalhoz, és sápadt arcát Elli felé fordította. - Valamit akartál mondani az előbb? - kérdezte ziháló lélegzettel. A fiatal lány elsápadt. - Sándor - mondta, s egy gyors pillantást vetett a szemben ülő Bóbis Jancsira -, amit ez az ember mondott, az mind igaz. Csak egyben tévedett... abban, hogy ki a gyereknek az anyja! Amikor ... amikor az történt, ő már rég nem volt Komáromban! 0 sem tudja, hogy a gyereknek ... én vagyok az anyja, s hogy Erzsi... Az ügyvéd a feleségére nézett. Erzsi behunyt szemmel dőlt hátra a székén. - Elli, hozzál egy kis vizet vagy ecetet, ha van a háznál! - mondta az ügyvéd. - Erzsi elájult! Jancsi öltözz fel, visszamegyünk Pestre! Csak negyednap, kedd este tért vissza Gödre. Ez volt eddig életem három legnehezebb napja, gondolta, mialatt a vonat ablakából szórakozottan figyelte a hátrafelé futó távírópóznákat. Arca sápadt