Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

mában kéme bocsánatot ... már csak az ő érdekében is ... az ő kedvéért ... Nagyot sóhajtott, aztán felemelte fejét... (Rettenetes,) Velőkig harsogó kiáltás tört ki melléből. Felugrott, s mint a Gorgó fejére meredt mozdulatlanul, félig aléltan az idegen felrettenő arcába. Az idegen arca: a szakállas fekete arc helyén egy csupasz, fiatal arc bámult a tanárra. Mindez csak egy pillanatig tartott. A tanár első kiáltása után az idegen rögtön felugrott, s furcsán botorkálva a kijárat felé szaladt. Ekkor hangzott fel a tanár második kiáltása. Előrehajolva, mozdulatlanul, mint egy szobor, kinyújtott karral mutatott a szaladó alakra. A teremben már csak ketten voltak: a fizetőpincér s egy Képes nevezetű kereskedelmi utazó. Mikor felugorva a tanár kinyújtott karja irányában megpillantották az idegen szaladó alakját, ez már a kijárat közvetlen közelébe ért, s a következő pillanatban már el is tűnt az ajtó mögött. De mindkettőnek úgy tetszett, s ezt mindegyikük külön-külön rögtön meg is állapította, hogy a szaladó ember az idegen magas, bár hajlott alakjánál jóval kisebb termetű volt, s hogy kabátja, nadrágja úgy lötyögtek testén, mintha felnőtt emberre szabva most egy gyerek botladoznék bennük. A fizetőpincér azt is látta - s ezt határozottan állította s többször meg is ismételte -, hogy a szaladó ember előrehajolva két kézzel fogta a nadrágját. - Nyilván húzta felfelé, hogy bele ne botoljék - tette hozzá magyarázatul. Alighogy az idegen becsapta maga mögött az ajtót, Kónya tanár tompa zuhanással ájultan a földre vágódott. (A TANÁR KÁLVÁRIÁJA) (ELSŐ STÁCIÓ:) A RUMOSÜVEGEK A városkában már másnap mindenütt híre ment a kaszinóban történteknek. (Az emberek nevették a dolgot—A tanár úr berúgott—kiabálták a kisdiákok boldogan, s röhögve képzelték cl szemüveges, tántorgó alakját.) - Szép kis társaság! - beszélték maguk között a polgárok is, nem kis kárörömmel nevetve az igazgató szomorú esetén. Felesége őnagyságát kisírt szemmel látták a piacon, a cseléd meg egész áldott nap vidáman trécselt az utcán, egyik szomszédtól a másikhoz szaladgálva, s boldog pletykákat csicseregve, mint egy elszabadult kanárimadár. (Blum úr, a postamester, az igazgató régi haragosa bezárkózott szobjíjábfr s elváltoztatott írással egy anonim levelet írt, mit jnég^aA-^stS^sáját kezűleg dobott a postaszekrénybe.) ——' - Maga szakállasjiboika—k^zSodött a levél, az igazgató hosszúkás koponyájára_c^]űzv«r^kls^é keleti ornamentikával díszített stílusban azt a remérryeTlártalmazta, hogy az igazgató hamarosan cl fog paücolni.)