Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

tovább, s felhívta Fricit. Természetesen hiába, nem volt otthon. Negyed kettőkor elkéredzkedett az irodából, s leszaladt az Eskü úti Apostolokba; Frici néha ott szokott ebédelni. Egy pohár sört rendelt, s egy negyed óráig várt, aztán végsőkig felidegesedve, visszaszaladt a hivatalba. Nem sokáig bírta az irodában sem. Bement dr. Gerencsérhez. - Arra kérem doktor urat, engedjen el egy órával előbb, fontos családi ügyben! Gerencsér felemelte a fejét, és összeszűkülő szemmel fürkészve hosszan nézett a fiatalemberre. - Elmehet! - mondta kurtán. Tóni előbb odahaza hívta fel Bór Fricit: megint nem volt otthon. Aztán elment a Belvárosi kávéházba, ahol barátja ebéd utáni feketéjét szokta inni. A kávéház előtt szembetalálkozott Fricivel. Meg sem kellett várnia, amíg megszólal, már az arcáról leolvasta, hogy nem kap tőle pénzt. - Az apám már nem volt otthon, mire odaértem - mondta Frici. Holnap biztosan megkapod, Tónikám! Tóni autóbuszba ült. Odahaza Elli a kulcscsörgetésre eléje futott az előszobába. - Nincs pénz, ugye? Gondoltam! - mondta kétségbeesetten, még mielőtt Tóni megszólalhatott volna. - Mi lesz velünk, fiam! Én sem tudtam szerezni, a pongyolát sem vették vissza. Szótlanul néztek egymásra. - Mindenesetre bevittem a holmit a zálogházba - mondta az asszonyka. Negyvenkét pengőt kaptam a levonások után. Függöny nélkül a szoba üresnek hatott, az egyeden szekrényük pedig, amely egyébként sem volt nagyon megrakva, majdnem teljesen kiürült. Tóninak elfacsarodott a szíve, amikor kinyitotta az ajtaját, hogy egy zsebkendőt vegyen ki. Némán nyelték le az ebédet. Elhatározták, hogy a szerelőnek azt fogják mondani, nem találták odahaza a barátjukat, ugyanebben az időben; ha viszont nincs ideje, Tóni majd beviszi az üzletbe a gépet. De én kimegyek a szobából - mondta Elli -, mert én elbőgöm magam! Nem lehetne őszintén elmondani a szerelőnek, hogy bajba jutottunk, zálogba tettük a gépet, s hogy jöjjön el egy hét múlva, addigra biztosan kiváltjuk? Te Tóni, én beszélek vele, meglátod, megkönyörül rajtunk! Tóni meghatottan elmosolyodott. Ebéd után sorra vették, mit adhatnának el, ha másnap nem kapják meg Bór Fricitől a pénzt. Nélkülözhető ruhanemű-