Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

csokor virággal, ünneplő arccal és borra szomjas torokkal, aminek következtében a június hónap minden évben 25-30 pengő deficittel zárult. De erre a külön kis fájdalomra most nem volt idő. Elli ceruzát fogott, s egy irkalapra feljegyezte, sorban egymás után, az összes pénzszerzési lehetőségeket. - Ha nem fizetted volna ki rögtön a házbért - mondta kezét tördelve -, akkor most meg lennénk mentve! A házbér ötödikéig ráér! Tóni a listát nézegette. Elli segélyforrásai siralmasak voltak. Egy barátnőjétől, Loncitól, vallotta be, néha kölcsön szokott kérni két-három pengőt, attól kaphatna öt pengőt, özvegy édesanyjától, akinek egyetlen lánya, esetleg szerezhetne 20-30 pengőt, de mire az megérkezik Kassáról, ahol az anyja lakik ... tehát erről sem lehet szó! El ugyan Pesten egy nagybátyja, elhunyt édesapja testvérbátyja, nyugdíjazott számvevőszéki hivatalnok, attól talán kérhetne 20 pengőt - többet nem adna az öreg! -, de hogy állítson be hozzá, amikor három éve, amióta Pesten él, még egyetlenegyszer sem látogatta meg. Egynegyed hat felé, miután sorra vették az összes lehetőségeket, Tóni fogta a kalapját, és elment. - Ne várj meg a vacsorával - mondta -, nem tudom, mikor kerülök haza! Addig nem jövök, amíg meg nem szerzem a pénzt! Tizenegy óra után állított be. Nagyon fáradt volt, az arca elkínzott, a homlokán vastag gyöngyökben állt a verejték! Egy pengő nem sok, annyit sem hozott haza. Nem panaszkodott, nem mondta Ellinek, milyen lelki gyötrelmeibe került ez a körút, s hogy mit szenvedett, amikor elő kellett hozakodnia azzal, hogy pénzt kér kölcsön, s minthogy az igaz okot nem mondhatta meg, ravasz ha-, zugságokkal támogatni a kérését. Éppen csak a tényállást közölte. - Készpénzt, tíz pengőt hozhattam volna haza - mondta. Feri, az unokaöcsém, ennyit ajánlott fel. - Miért nem fogadtad el? - kérdezte Elli. Tóni elhalványodott. - Tíz pengőt fogadjak el, amikor százat kértem? - Hát talán nem volt neki több! - mondta Elli. Ha másképp nem, talán apránként össze tudjuk hozni! Tóni nem felelt. Ez a nőiesen praktikus gondolkodás idegen volt számára. - Jártam Ferencziéknél, hiába! - folytatta. Nincs pénzük, mondták. Balog Pista ötven pengőt tudna esetleg adni ... egy hét múlva! Jenőt persze nem találtam odahaza, egy óráig kellett várnom a kávéházban, amíg be nem fejezte a sakkpartiját; nagyon sajnálja, de tele van adóssággal, nem tud ennyit nélkülözni. Ötvenet sem? - kérdeztem. Ötvenet sem. Kiutaztam Rákospalotára, a nagynénémhez. Tudod, hogy a saját házukban laknak ... - Ne azt sorold fel, ami nem sikerült - szakította félbe a fiatalasszony, aki csodálatosképp most sokkal nyugodtabbnak, higgadtabbnak látszott, mint délután -, hanem azt mondd el, hogy mit végeztél!