Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Mi lesz már a vacsorával, az istenit... - s csúnyán káromkodott hozzá. Egy pincér szaladt be gyorsan, s hadonászó mozdulatairól s gyorsan mozgó szájáról látszott, hogy mentegetőzik, amiért a vacsora még nemJ<és^iilt-elr--r;A tanár- látta az arcát az idegen válla fölött^s^Jiúsa^ dacára is úgy tetszett nekhjnmüia-fu^^ leplezhetetlen rémülettel, valami s£gfeégérrepc^czve, meredne ez az arc feléje.) De az idegen tovább ordított. Aztán hirtelen felugorva félretolta a pincért s a konyha felé szaladt. (Micsoda neveletlen ordítás ez ...—méltatlankodott a ven^

'ftsn^, mikor az idegen a konyhá

ban megjelent f

írigtón rlhnfr^nrnn A~ontúI r~nk Révész {győzette btrriCvcTâ vendégkönyvbe—hangja hallatszott be a terembe.) - Rögtön, nagyságos úr! - mondta a vendéglősné (s haragjae^ysziiribe-e^ párolgott. Csak később, egy félóra múlvajuJoJljsszéfcK^ akarta mondani az idegennek_^iej$^ -, hogy az ő házában nem szokáa-így wdfnuTiTnem útszéh kocsma ez ...) - Tessék talán addig a szobát megnézni! - (igyekezett most Idbékítoni) S már harsogott a hangja - Julcsa ... Julcsa - hívta a szobaasszonyt. Ez álmosan, kócosan csak nagy sokára került elő. (- Hol mászkál formorlt rn n vnndóglősnó olvnn hnntmn nmi

t Iriilöa

hnn nem igen szokott v^

1p szemben használni Mii blzlüTnas bnrátn°ja volt, valami rokonidé s Imndcnt icozoscn beszéltek meg.) - Gyerünk ... gyerünk ... kissé gyorsabban! - türelmetlenkedett az idegen. A szobaasszony megcsörrentette a kulcsokat s megindult a lépcső felé. Úgy gondolta volt tulajdonképpen, hogy a földszintes udvari szobát fogja most kiadni, s az emeleti nagy utcait a kövér borügynöknek tartogatja, kinek a napokban kell megérkeznie, de most meggondolta a dolgot. Gyorsan szuszogott a lépcső felé, az idegen közvetlenül mögötte, hogy majd a sarkára nem hágott. Mikor meglátta a lépcsőt, megállt. - A földszinten adjon szobát! - mondta röviden. - De ... - kezdte a szobaasszony. - Nem hallotta? - felelt az ingerült hang. (s az idegen már) Megfordult s a folyosó felé rohant. A szobaasszony alig bírta követni. A nagy utcai szobát nyitotta ki, a lába remegett. Révész gondosan megvizsgálta a szobát. A szobaasszonnyal folytatott beszélgetéséről már tíz perc múlva mindenki tudott a kaszinóban. - A kulcsokat ideadja nekem - mondta -, s ha van második kulcsa, azt rögtön idehozni. Nem tűröm, hogy valaki a szobámba lépjen, ha nem tudok róla. Bejönni csak akkor lehet, ha csöngetek Takarítani, ha szólok. Ha négy napig nem szólok, négy napig nem fog takarítani. Ha csöngetés nélkül be mer jönni, hát...