Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Végül is kimerülten abbahagytam. Az órámra néztem, éjjel két óra volt. * Néhány perccel később egy tehervonat haladt át az állomáson Szarajevó felé. Az ablakhoz ugrottam, s most ott dörömböltem. Egy vasúti bakter végül is meghallotta. A váróterem ablakához lépett, felemelte lámpáját, és az arcomba világított. Nagy sokára megértett, az ajtóhoz jött, és kinyitotta. - Kerítse elő nyomban azt a detektívet, aki engem őrizetbe vett - mondtam neki. - Nincs joga arra, hogy engem itt bezárva tartson, mint egy tyúkot a ketrecben! - Micsoda detektív? - kérdezte az ember álmosan. - Hol van az a detektív? - Mit tudom én, feleltem dühösen. Én, a letartóztatott, tudjam, hogy hol van a detektív, aki letartóztatott! - Menjen az állomásfőnök úrhoz - tanácsolta a bakter. - Én innét egy tapodtat nem mozdulok - ordítottam. - Azt akarja, hogy szökési kísérleten érjenek rajta, és belém lőjenek. Kerítse elő a detektívet, vagy hívja ide az állomásfönököt! A bakter bárgyún bámult rám egy darabig, aztán megfordult, és elcammogott. Én pedig visszaültem a székre, a tükör elé. Tíz perc múlva a bakter visszajött egy másik egyenruhás ember kíséretében, de detektív nélkül. Ez is felszólított, hogy keressem fel az állomásfönököt, ennek is megmagyaráztam, hogy nem mozdulhatok innét. Csendesen végighallgatott, sűrű fejbólintásokkal, s közben egy pillanatig nem vette le rólam a szemét. Amikor befejeztem a mondókámat, még egy darabig szomorúan nézegetett, aztán szódan megfordult, s odébbállt. Őrültnek nézett! Ennek köszönhettem nyilván, hogy végre az állomásfőnök is előkerült. Még egyszer - immár harmadszor egy félórán belül - el kellett magyaráznom, hogy le vagyok tartóztatva, s hogy kérem, teremtse elő a detektívet, hogy tudjam magam mihez tartani végre. Az állomásfőnök is szótlanul hallgatott végig, majd szelíden értésemre adta, hogy ő nem tud semmiféle detektívről, egyébként sem tartozik a hatáskörébe, hogy elkallódott detektíveket kerítsen elő, s azt tanácsolta, hogy hagyjam el az állomásépületet! - De hát nem hagyhatom el - mondtam neki kétségbeesetten -, hisz mondom magának, hogy le vagyok tartóztatva. - Ahhoz semmi közöm - felelte az állomásfőnök. - De hagyja el azonnal a várótermet, mert ez itt nem fogház, hanem állomásépület, s itt éjszaka senkinek sincs joga tartózkodni, ha már elment az utolsó vonat. - Nem megyek el - jelentettem ki, és visszaültem a székre, a tükör elé. - A detektív szigorúan meghagyta, hogy ne moccanjak innét, amíg vissza nem jön értem.