Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Hirtelen hangosan sírva fakadt. - Mondd, miért épp téged választottak erre a feladatra! - súgta rémülten, és szapora, gyors könnyek buggyantak ki szeméből. - Pistám, te nem bírsz ezzel az emberrel! Miért épp téged? - Az öreg súlyos beteg, nem utazhatik - felelte Bertók. - Béla úr két éve nem kap beutazási engedélyt. Morocz nem tud szerbül. Az öreg azt hiszi, hogy én... - Tulajdonképpen milyen összegről van szó? - kérdezte Böske még mindig szipogva. - Nagy összegről! - felelte Bertók Pista csendesen. - Az erdő egy félmillió pengőt ér. Hárommillió clinár a kikiáltási ára ... körülbelül háromszázezer pengő. - S te meddig mehetsz el? - Meg kell vennem az erdőt, akármibe kerül is! - mondta Bertók halkan, lehajtott fejjel. - Nem kaptál maximális árat? - Nem kaptam. Böske leesett állal bámult rá. - S ha Nitsch tízmillióra veri fel az árát? - Akkor tízmilliót fogok érte adni. - Pista - mondta a lány fojtott hangon -, a Délvidékinek sokkal több pénze van, mint nekünk. S ha Nitsch azt látja, hogy neked mindenáron meg kell venned az erdőt, akkor fel fogja verni tizenötmillióra ... vagy húszra ... - Akkor húszat fogok fizetni - felelte Bertók rekedten. A lány összecsapta a kezel - Húszmillió dinárt? ... Négyszer annyit, mint amennyit ér? De hát meddig mehetsz el, az Istenért? Valami legfelsőbb határt csak adtak? Bertók Pista megfogta a lány kezét. - Tudod, mivel bocsátott útnak az öreg - felelte reszkető hangon. - Fiam mondta -, akármibe kerül is, a Drach és Társa cégnek meg kell vennie Vélje Go reit. Végső árat nem adok. Tájékoztatására közlöm, hogyha a cég minden rendelkezésére álló hitelét igénybe veszi, minden követelését leszámítoltatja, és mindent, ami pénzzé tehető, pénzzé tesz, egyszóval, ha az utolsó fillér tartalékját is mozgósítja, akkor negyvenmillió dinárt tud előteremteni. A begovhani telep ma hatvanmilliót ér. Ehhez tartsa magát! Böske szóüanul bámult az arcába. - Szegény öreg ember - sóhajtotta aztán halkan. - S te vállaltad ezt a felelősséget, Pista? ... Veled utazom, nem engedlek el egyedül! * Este tízkor ültek vonatra Szarajevóban, hajnali négy óra felé fognak Vélje Gorciba érni. A hegyek között még hűvösek voltak az éjszakák, a vasúti ko-