Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Nagy feladatom van a maga számára, fiam - mondta csendesen az öregúr. - A cég jövője forog kockán. Ha nem tudjuk megoldani, becsukhatjuk a boltot. Bertók Pista megilletődve hallgatott. - Ne ijedjen meg, fiam - folytatta a beteg -, nemcsak a maga ügyességén múlik a siker! Lehet, hogy a feladat megoldhataüan! De esedeges sikeréhez mindenesetre sokban fog hozzájárulni az, hogy ön elég ügyes, talpraesett lesz-e, s hogy mennyire... tisztességes! - Méltóságod bizonyára tudja, hogy miért választott engem - felelte Bertók Pista nyugodtan. A beteg hosszan rajtafelejtette szemét a fiatalember arcán. - Tudom - mondta végül csendesen. Bertók Pista még fél órát időzött főnöke szobájában, aztán mély meghajlással elbúcsúzott. Az öregúr semmilyen ígéretet nem tett neki ugyan arra az esetre, ha sikeresen végzi el feladatát, de Bertók a kézszorításból, amellyel elbúcsúztak, megérezte, hogy pályája, jövője, egész élete biztosítva van Drach Sándor úr öméltóságánál, ha el tudja végezni azt, amivel megbízták. Nem lehet csodálni, hogy egy kissé izgatott volt, amikor kilépett a rácsos kapun. Gyalog megy a Mussolini térig, határozta el. Ezalatt a tavaszi napsütésben, a már langyosodó márciusi szélben kissé rendbeszedi gondolatait, és meghányja-veti, hogy mit és milyen sorrendben kell elintéznie, mielőtt vonatra száll. Útközben egy pillanatra beszaladt egy kávéházba, s a menetrendben megállapította, hogy vonatja hét óra harminckor indul Belgrádba. A Mussolini térről taxin ment be az irodába. Leült az íróasztalához, egy óra alatt elintézte legsürgősebb iratait, a többit átadta kartársának, Vas Pistának. - Egy hétig maradok el - mondta. - Ha módodban van, ne tedd közben tönkre a céget, és ne házasodj meg! - Hova utazol? - kérdezte Vas. Bertók megfricskázta az orrát. - Mi közöd hozzá! A pénztárnál ezer pengőt vett fel elszámolásra, aztán elbúcsúzott Morocz cégvezetőtől, aki átnyújtotta neki a Drach és Társa cég megbízólevelét, majd örökké rosszkedvű, durcás arcával kezet fogott vele. - Hát aztán szedje össze azt a kis eszét! - mondta még egyszer. Bertók Pista meghajolt, de nem felelt. Hazament az útleveléért, majd taxin elrohant a Nemzeti Bankba s kilencszáz pengőért dinárt vásárolt. A devizaosztályon azonban oly sokáig kellett várnia, hogy csak az utolsó pillanatban, szinte zárás előtt érkezett a jugoszláv konzulátusra. Az útlevélosztályon ismerték a Drach céget, tisztviselői gyakran utaztak a cég boszniai telepeire, és Bertók Pista abban reménykedett, hogy a késői óra ellenére akadály nélkül megkaphatja vízumát. De amikor útlevelét letette a hivatalnok elé, ez azonnal visszaadta.