Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

pedig, aki a szerinte elhibázott emberi fajt vissza kívánja juttatni a létezés állati, illetve növényi szintjére, itt-ott felcsillannak mondatok, gondolat-töredékek, amelyek Carl Gustav Jung A lélektani típusok általános leírása című értekezésének ismeretét sejtetik. Közbevetőleg jegyezzük meg: Déry egy-egy levélbeli célzása azt sugallja a Mamának, hogy fantasztikus regénye csupán pénzkeresési forrás, ám a fenti összefüggések, a lelkiismeretes előkészületek épp az ellenkezőjéről győznek meg; arról, hogy kísérletét igencsak komolyan vette, s Pomogáts megállapítását idézve: a kalandregényként közreadott mű voltaképpen igényes vállalkozás, egyike az első hazai „ tudományos fantasztikus" regényeknek. Ez az igényesség teszi kötelességünkké, hogy Bergson és Jung mellett a hatásoki indítások számbavételekor ne feledkezzünk meg H. G. Wellsről sem, s nemcsak azért, mert neve ott található a már idézett, december 22-én kelt levél szerzői között, hanem, mert Déry hosszabb cikkben is foglalkozott Wells világképével és alkotói törekvéseivel (l. H. G. Wells. = Keleti Újság 1921. március 27.); továbbá, mert e cikkben is érintett módszert - a Wells történeteiben testet öltő fantasztikum természettudományos megindoklását - voltaképpen Déry is átvette. De szólni kell Déry művének magyar vonatkozásairól is, mindenekelőtt a fantasztikum jelenlétéről a tízes évek hazai prózájában, így Babits Mihály Gólyakalifá/á6a«, amely már korábban is hatott szerzőnk A kéthangú kiáltás novellájára (Nyugat 7975. október 16. 20. sz., utánközlése az életmű-kiadás Alkonyodik, a bárányok elvéreznek című kötetében, 1972). A külső hatások mellett ez az utóbbi vonatkozás az, amelyet mi a legerősebbnek tartunk: a regény szoros és szerves kötődését az író saját korábbi alkotásaihoz, mindenekelőtt azokhoz, amelyek a magyar forradalomban való csalódásához, a forradalom megváltó eszméiből való kiábrándulásához, az eszmék erőszakba és véres konfliktusokba fordulásának elítéléséhez vezetett. Nemcsak A menekülő ember írásának idején megjelent Salamon tornya történetére s a költő első verskötetének Az ökör és a szent, valamint Az asztalos című költeményeire gondolunk (utánközlésük sorozatunk Kék üvegfigurák kötetében), hanem e gyűjteményt (Ló, búza, ember, 7922) átható világfelfogásra, amely elfordul az agressziótól áthatott - önmagát és a természetet egyaránt pusztító - emberi társadalomtól, s a harmóniát, az élet teljességét a létezés biológiai (állati és növényi) övezeteiben keresi. - Ugyanazoknál a gondolatok-