Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Kiment az ajtón, s körülbelül tíz perc múlva egy hosszú sovány emberrel együtt tért vissza, kit derekánál átölelve kellett támogatnia - oly gyönge volt, lábai meg-megrogytak, (s) karjai tehetetlenül kalimpáltak ajevggubea-. ffersza vacogtM^cs fehér fogai között.) Az asztalhoz támolygott, s ott nehéz sóhajtással (a székre ereszkedett le. Be hunyta szempilláit 3 lábát mereven eltolva, mozdulatlanul dült hátra a támlának.) leereszkedett a székre. Úgy látszik, annyi ereje se volt, hogy beszélni tudjon egyszer látható erőlködéssel fel akarta emelni karját, de nem sikerült. Nagyot sóhajtott, s megbiccentette fejét. A következő tíz percben élénk tanácskozások folytak a család legidősebb tagjai között. Ennek eredményeként az egyik fiút épp a doktoréit akarták küldeni, kiről úgy tudták, hogy ebédre az uraság vendége - mikor az idegen hirtelen előredűlt, s halk hangon megszólalt. - Enni - mondta, s kezével szája felé mutatott. Valami megható tehetetlenség s gyermeki naivitás volt e mozdulatában, mint ahogy általában külseje, vad rendetlensége dacára legkevésbé sem volt félelmetes. A gyerekek tányérért szaladtak, s eléje tették. De az asszonynak kellett őt megetetnie, túlságosan (is) gyönge volt még önálló mozdulatok elvégzésére. (Az asszony) Elérzékenyülten érezte, hogy arca gyermeki vágyódással simul állát átfogó, meleg tenyeréhez. Már meg volt nyugodva, már nem fél tőle. S felbuzdulva hirtelen kitörő emberszeretetén, férjét a konyhába küldte, hogy hozza be a szekrényből a szilvóriumos üveget. - ... az majd felfrissíti... - mondta. Nem vette észre, hogy az idegen (arca hirtelen megrándul s) szemeíi) lelfényl(enek)//:. Ha észreveszi, tán gyanút fogott volna. De így egyre nagyobb odaadással folytatta anyai ápolását. A szilvórium kortyogva szaladt le az idegen torkán. - Még! - mondta hangosan, mikor az asszony el akarta venni az üveget. S néhány pillanat múlva, a családanya újabb, hasonló célú kísérletére, még erélyesebb módon reagált. Felemelte kezét, és megfogta az üveget, oly furcsán mohó, energikus mozdulattal, mint amikor a kisgyermek semmi áron sem engedi ki szájából az anyai emlőt. A család némileg megbotránkozva szemlélte vendégszeretetének ilyetén (r-tén) túlságosan is alapos értelmezését. Az asszony ijedten csapta össze a kezét, mikor az üveget az ablak felé tartva, tartalma megvizsgálásba akart fogni. - ... hisz ez üres ... - jegyezte meg fájdalommal. De alapjában véve jóindulatú emberek voltak.