Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
vetve, arca a tér felé fordulva, szögletes, gyors mozdulataival, mintha egy dróton rángatott titáni bábu táncolna a háztetőn, mögötte rózsállva ragyogott a leszállt nap utolsó lehelete, s a fákról csiripelve szálltak fel a verebek az égnek. Mintha beszédet akart volna intézni az összegyűlt néphez (vagy elhívni őket valamilyen messzi ismeretlen tájak felé,) úgy gesztikulált valószínűtlenül hosszú karjaival, s az emberek (értelmetlen) bamba csodálkozással nézték ez utolsó békekísérleteit Valaki egy sörétre töltött Flaubert puskát kerített elő, s feléje sütötte. (Körülbelül) Egy negyedóra múlva rohamosan besötétedett. Az állat hirtelen eltűnt a tetőről. A Fő utcán látták végigsuhanni sötétlő árnyékát. S rövid idő múltán mély kongassál megszólalt a katolikus templom nagyharangja^_Í7^£sa»dee dermedt városon mint egy riadózengehljíégig--^^ előbb szabáb/t^üanu^^ békességgel szállva lassan a várT5s~ojGzalêai sírja fölé.) Csak másnap tudódott ki a titokzatos harangozásnak senkitől sem sejtett eredete. (A tcmplom3zolgát ájultan találták meg délben a toronylépcső alján.) Petróleumlámpával a kezében botorkált le épp a lakásba, mikor az állat mintha az égből zuhanna - hirtelen előtte t ermett, (l T "yn.nnhhiin n |iilliinniliiin a feje magasságá ban lévő alliil rivi^^^r-'fri r^trmvf vágódtak a földre, s a szikár testetlen fekete árnyék mogtízszorcsodott gyorsasággal suhant fol) s hangtalanul felsuhant előtte a lépcsőn. Épp annyi ereje volt még, hogy a tetőre felvánszorogjon, de mikor ott a kötél alján feketén összegubbaszkodva és a torony egyik falától a másikig röpülve, mint egy láthatatlan hintán, megpillantotta a vicsorgó fogú rőt csontvázat, a különben is babonás ember elvesztette eszméletét, és a harang egyenetlen, dobhártyaszaggató zúgása közben lezuhant a földre. Természetesen könnyen meglehet, hogy az eseményeknek ez a rendszeresnek látszó egymásutánja (csak tiszta) véletlenül adódott, s csak kiszámíthatatlan, állati szeszély volt okozója a tetőn tartott propagandatáncnak s a békére való harangozásnak egyaránt. (Kötélen való hintázá i h mar-n i lu 11 it* megmászása ö sztönös m ulnt^á^a intert-r- n-M^inlnnnniit4, s lehet, hogy csak tisztán jjdjai kedvtelesére produkálta c mutatványát.) Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy némi rendszeresség s gondolati összefüggés talámatóeJeJü^kbeiLS. (egy, -csak valamennyire is impresszionistájáéiig volna arraj^onjloiatra^ vágyó cselekedetei az ember forrrTaju^ÏÏatnak) talán valamilyen közeledési szándékát (jelentik az emberiség felé, egy) fejezték ki tragikusan félszeg gesztusait egy lénynek, mely nem tudja magát jobban kifejezni (a) s szeretetért vagy megértésért, így nyúl esetlen markával az emberek világába. Annyi mindenesetre megállapítható, (ha figyelem
