Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(EPIZÓD:) EGY RÉGI FORMA A nap hátralevő részében a városka utcái néptelenül (némán) nyújtózkodtak a tavasz forró napsütésében, senki sem mert lakásából kimozdulni, s csak az emeleti ablakokban nyüzsgött láthatóan az emberi élet; (zavaros,) rémült arcú fejek hajoltak ki egy pillanatra az utca fölé, hogy rögtön utána visszahúzódjanak, mintha attól félnének, hogy leharapják őket, itt-ott két szemben fekvő ház ablakai között rövid, (hirtelen) gyorsan véget érő eszmecsere indult meg a fiatalabbak részéről, vagy egy pólyás srác mivel sem törődő visítása hallatszott a kongó utcák felé - egyébként, mintha kihalt volna a város, sehol semmi életnek nem láthatni nyomát. A földszinti ablakokban a biztonság kedvéért leeresztették a zsalugátereket, s lámpát gyújtottak, (s cz az intézlccdég^cálsgcr rünek is bizonyult, mert amint utóbb kiderült, a \dros^)©«íe1íajaban fekvő egyik utcácskában az állat sorban bezjázj^-a^r^s^zes földszinti ablakokat, előbb az utca egyik o\^\^a^^^^ásikon - bizonyos rendszeretetről s rendszerességjiíUeTéirt^iuságot erejének ilyetén ökonomikus felhasználásával. .^JÊaffifificnis) Az állat inkább a város külső részeiben tartózkodott a délután folyamán - utcáról utcára járva s mellét döngetve - s a belső részbe csak egyszer tért vissza rövid időre, (az itteni lakosok nagy rémületére.) Esetlenül himbálva testét, szaladt végig a Fő utcán, mintha csak tévedésből került volna ide, s maga is szeretne mielőbb kiszabadulni az alacsonyabb házak közé, a szabad ég alá. (- útját rémült asszonyi sikoltások követték, mintegy az égből hullva s láthatatlan ostorcsapásoldcal izgatva dühét s zavart félelmet.) Az iskola előtt egy pillanatra megállt, s mintha gondolkodna, lassan ide-oda himbálta koponyáját, azután hirtelen eliramodott, s nagy ugrásokkal tovatűnt a fasor jegenyéi között. A csendőrség s az önkéntes tűzoltóság nyilván az igazak délutáni álmát aludta aznap, nyomát sem lehetett látni semmiféle előkészületnek, rendteremtési szándéknak. Igaz, hogyha meggondoljuk, hogy Kónya is tagja volt a tűzoltóságnak ... (Mindenesetre érthetetlen, hogy semmiféle hatósági intózkcdésjicjiuertctit, elvégre egy több, mint 10.000 főnyi lakosságű_y^xosJ»is^ün^h^n^\ volt szó, s egy oly katasztrófáról, mdyiv^jj^à&^y^cih^ërélet esett áldozatul s minek, ha gátját nemjz^gikrfliéYfíeTelíen veszélyekkel fenyegetett továbbra is réme. S nem «rnfjcTTbOlcscsségcn múlt, hogy több szerencsétlenség már nem történt.) A gyerekeket az iskolából nem engedték haza, az ablak üvegéhez szorított arcocskákkal álltak egész idő alatt a savanyú szagú tantermekben. A III. osztályban állatkertet játszottak, s az egyik csirkefogó gorillának öltözve - felborzolt hajjal, vicsorgó fogakkal ugrálgatott a padok között. A szülők megnyugtatására a tanárok élő telefonszolgálatot rendeztek be a nyitott ablakokon