Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Sè (s C3ok táplálókra pályázott kitartó ós 3cmmivcl meg nem mvarható_^lct^rcr; ,^-tôtÏÏcggyorsan közolcdott s) Az utcán sétáló egyéb járókelők is hirtelen szaladni kezdtek. A kövezet fehér síkja egy pillanat alatt rohanó fekete pontokból tarkállott, ablakok csapódtak ki-be, az iskola (kapujának tompa döngé se, mint ágyúdördülés zúgott át az utcán) kapuja tompán döngött, s Virág hirtelen (élesen) hangosan felkiáltott. - Úristen, mi ez? (Tompa mély bögcs hallat3zott fel az utcáról. AllatkcrtbcjrJiaJla»i néha' ilyet, vagy nagy gyárakban, mikoraj*ép_jiixl^ eszeveszett emberi sikoltisj^sajB^ MfczT nyögte Virág—mi cz?) A tömeg már csak alig kétszáz lépésnyire volt az iskolaépülettől. Nagyobb része hirtelen bekanyarodott a Tulipán utcába, a többiek szélsebesen rohantak tova a Főutcán, itt-ott nyitott kapuk alá ugrottak be néhányan, az asszonyok magasra emelt szoknyákkal visítva szaladtak előre. Egy négyéves gyerek szájába dugott kézzel bámészan állt meg az út közepén - elgázolták. Körülbelül száz lépésre a tömeg mögött egy ember formájú hórihorgas feketén fénylő állati alak mozgott előre (irtóztató) óriási ugrásokkal, (mik úgy röpítették a levegőbe, mintha gázzal töltött 3clycmballon lcbbcntcnc az égbe.) Körülbelül ember magasságnyira vitték ugrásai, s bár lihegésén s karjai vad mozdulatain látszott, hogy hallatlanul erőlködik, hogy utolérje a menekülő tömeget, mégis mindinkább hátramaradt, izmai ahelyett, hogy előre vigyék: a magasba röpítették, mintha nem tudná, hogyan kormányozza őket - valami furcsa, bizonytalan ügyetlenséggel mozgott előre. Ennek a körülménynek köszönhető, hogy aránylag kevés ember esett áldozatul, s úgyszólván mindenki megmenekülhetett az egy Szabó János kivételével, aki az állat kitörése alkalmával közveüenül (előtte) a kapu előtt állott, s hirtelen megfordulva, valami szükségtelen védekezési ösztönből s az ijedtségtől szinte eszét vesztve, puszta öklével az állat mellére ütött. Néhány pillanat múlva felismerhetetlen ronccsá zúzva repült el teste a szemközi ház falára. Kívüle még csak kéthárom ember szenvedett kisebb sérüléseket, ezeket is valószínűleg menekülésük közben szerezték a(z irtózatos) tolongásban úgy, hogy feltehető, hogy az állatnak eredetileg nem voltak ellenséges szándékai, s csak (az emberek eszeveszett ordítása s) Szabó meggondolatlan őrült támadása zavarták meg s bőszítették fel annyira, hogy üldözésükre indult. Esetlen, furcsa ugrásokkal, meghajolva, mint valami óriási gorilla haladt végig az utcán, folytonosan bőgve s mellét döngetve (irtózatos) szörnyű öklei-