Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
S maga az elváltozás kínja ... ha tudnád, Kónya, hogy az milyen ... mint a halál! Beleveszni a sötétbe ... de nem ez a legrosszabb. Később az új alakban még a régi élet emlékei kísértik az embert... (mintegy vÍ33zac3apva a jövőből ...a kéz és láb még egyre a régi mozdulatokat akarja végezni ...) s az egész, szervezet forrong s lázban van ... s az új test szokásaiba és szemléletébe még egyre belekeveredik, mint valami idegen elem, valami folytonos (rettenetes) gátlás... (a régi test szokásai s azok az úgynevezett organikus emlékcsoportok ... Folyton sötétszürke síkok tolulnak az egyes cselekedetek közé s) mintha (valami) folytatólagos ájulásból ébredne pillanatonként. Az agy (forró pép ként) forrón fő a koponyában. Ha előre akar lépni vagy lefeküdni, mindig újra s újra meg kell gondolnia, hogy hogy is kell a lábát, kezét felemelnie. Ha enni akar, még a régi test tápláléka után nyúl, de rögtön kihányja utálatában, az újat még nem érti, s egyiknek-másiknak az ízét összekeveri, és sohase tudja, mi a jó, mi a rossz. S közben mintha folyton a másik életét is élné. jut, hogy aznap este levelet akart frriisjttjihl^ tudja mi az -ími\J2s<£^^ vagy be nem teljesedett inzó érzése bántja s percig sem hagyja nyugton.) Szinte egészen ellágyult szenvedései ecsetelésén. Megfogta a fejét, s a homlokát néhányszor erősen végigsimította ujjaival. Kónya mozdulatlanul (egyre esak) nézte, s bamba bámészkodásába valami hirtelen szánakozásféle vegyült. - No-no! - mondta csitítólag, s felemelte kezét. Egyikük se hallotta, hogy a konyhaajtó kinyílt. - S a második metamorfózis ... a régi testbe való visszaváltozás! ... Az a halál! Már egy órával előbb megérezni jöttét. (Azelőtt az ébrcdé3 3 cz a szinte összefolytak egymásba ... Az új forma mé^jh^A^ët-otîulHâîra, s az agónia kínjai már megkezdődteJc_ J ^J^-ffltJSTTn^ tart az egész ... s a halál is későb] Sz^negroGszabb!) Iszonyú! Mikor tudni, hogy feltartóztathataüanul közeledik, és semmilyen erőfeszítéssel ... semmivel a világon! ... nem lehet elkerülni, sem elhalasztani későbbre. Pedig az élet már ragaszkodik az új formához, s ez az új forma minden áron meg akar maradni. De nem tud. Az élet visszavonul a testből, mint a tenger apálya a partról, és nincs erő, ami vissza tudná tartani, (azt, amit az egész föld forgása taszít vissza.) Minden ízből lassankint hal ki... s aztán hirtelen... hullámokban egyre dagadva visszatér és ... Erős kopogás hallatszott az ajtón. Kónya hátralökte a székét és felugrott. Néhány pillanatnyi teljes csend támadt. - Ki az? - kérdezte végre (rekedt, remegő hangon) rekedten. A pedellus szólalt meg az ajtó mögött. Hogy az igazgató úr üzeni, hogy tessék már bejönni, illetve levelet hozott tőle, azt tessék elolvasni, és az aláírásával tessék igazolni az átvételt.
