Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(- Furcsa—folytatta rövid szünet után , hogy egyre ho33zabb időre állapK dósul az elváltozás formája ... akár akarom, akár nem ... sőt! akaratomettenére is ... Mi lehet ennek az oka? ... Például arra pontosan emlékszem, hogy most legutoljára, mikor a kandúrt akartam megfogni ... még azelvaltozás előtt elhatároztam, hogy csak rövid időre lépek át az új alakba ^és mégis! tizenkét óránál tovább maradtam meg benne. - Ez az oka mindennek - fordult hirtelen hangpían Kónyához -, mert ha később visszatérek - s biztos, hogy visszaejtem volna, ha a metamorfózis közeledését érzem -, ha előbb visszatérek^ vendéglősné nem csukja be az orrom előtt az ajtót, én bejuthatok a sz^fbamba, és az egész komédia elmaradhatott volna. De így kinn szomXlapn... az elülső lábaimmal sehogy se tudtam elérni a kilincset, s az a bestia^ïem engedett be a saját szobámba. Ökölbe szorította kez£fcfs halkan átkozódva Kónya orra elé emelte. Ez ijedten visszarándult/^^ - Nem tudon^rtíi lehet ennek az oka - folytatta elgondolkodva -, és el se tudom képzelrtîf hogy hova fog ez fejlődni. Mert, ha nálam is mind hosszabb ideig végzóaik meg majd az új alak ... akkor ... akkor talán majd később napokig^kell, hogy benne maradjak és a végén ... a végén majd mint egy puhány vffgy egy czcrlábú fejezem be szerényen életemet egy fővárosi csatornában ...) - Kónya - fordult feléje hirtelen hangosabban -, van ebben valami borzalmas ... az ember belezuhan a vak éjbe, és nem tudja, hogy meddig zuhan és mikor fog felébredni, s hogy oda jut-e el, ahová akart. Mert az öntudatnak a sötétség számtalan rétegein kell magát átküzdenie, s az emlékezet különböző stációi úgy suhannak el az ember előtt, oly villámgyorsasággal, mintha vonaton rohanna egy végtelen alagúton át, (mi) mely időnként egy pillanatra megmegszakad, hogy egy esti táj borús fényét engedje a félig behunyt, elgyengült szempillák mögé. S az állandó félelem, hogy idejében megismeri-e az elért tájat az ember, s nem vágtat-e tovább, s ki tudja meddig. Már többször megtörtént, hogy emlékezetem nekiszabadult, s nem az a metamorfózis következett be, amire vártam. S közben állandóan érezni a vér sötétpiros zúgását, mint az anyám hasfalán át ... Egyszer úgy ébredtem, oly apró edényének az öntudatnak, hogy nem is tudtam megállapítani magamról, mi vagyok ... (fércg, giliszta? ...) s a régi testem még gázalakban gomolygott körülöttem. Meg kellett várnom, míg újra visszaébredek. De mi történik majd, ha egyszer nem tudok felébredni... soha többé ... érted? Kétségbeesett arccal bámult Kónyára. - Ez a rettenetes bizonytalanság megöl - folytatta ziháló mellel -, ezt to-, vább így nem lehet elviselni. Pontosan szabályozni kell az egészet, hogy mint egy stopperóra szerkezete, azonnal megálljon, ha kell ... s az a rettenetes rohanás zökkenés nélkül véget érjen ...