Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

és elfeledtetni. Oltyán Bélának adott interjújában például meglehetősen lekezelően nyilatkozott róluk: azt állítva, hogy megírásukkal csupán megélhetési körülményeit kívánta biztosítani, s hogy ennélfogva „nem tartoznak minősíthető életmüvéhez". {Déry Tiborral - írói világa tájain, = Életünk 1976. 5-6. sz. 390.) Az irodalomtörténet mégsem kerülheti meg létezésüket. Szerzőjük szíve joga, hogy ne tartsa minősíthetőnek őket, de mégiscsak az életmű egészéhez tartoznak. Lehet, sőt biztos: súlyukat nem esztétikai értékük, hanem puszta létük, dokumentum-jellegük adja; egy poütikailag lefojtott kényszerpálya termékei, amelyek elsősorban pszichológiai és szociológiai vonatkozásaik miatt érdemelnek figyelmet. Déry történetei még a fentebb jelzett műfaji követelmények (érdekesség, izgalom, cselekményesség, betűszámra meghatározott terjedelem stb.) között is kitűnnek emberiességükkel, a kisemberek gondjai iránti megértésükkel. Egyébként e néhány nap alatt „lekent" írásokban sem csupán a képzeletére támaszkodik: helyszíneikben, fordulataikban lépten-nyomon előbukkannak írójuk mindennapjai, élményei, emlékei; cselekményük nem kacskaringózik el messzi, ismeretlen és egzotikus tájakra, a legtöbbször megelégszik egyetlen „világvárosunk" és környékének szelídebb részleteivel - s az itt élők (többnyire a barátok és ismerősök) „megörökítésre érdemes" motívumaival. Szövegük sajtó alá rendezése viszonylag egyszerű feladatot jelentett. Kézirat hiányában csak a kinyomtatott változatokkal volt dolgunk. Egyedül A menekülő ember bemutatása kívánt hosszabb előkészítést. Két kiadása között ugyanis eléggé sok az eltérés. Ezek egy része ugyan csupán rövidítés, de bőven akad köztük stilisztikai javítás is. Megjelenítésükben ugyanazt a módszert használtuk, mint a sorozat előző köteteiben: a kihagyásokra zárójelekkel és áthúzásokkal hívtuk fel a figyelmet, az új betoldásokat kurzívval szedettük. Függelékünk az író regényeinek német nyelvű fordításait tartalmazza. Mindkettő sajnos töredék. Az átutazó - teljesnek szánt - közléséhez nagy lendülettel látott hozzá a Pester Lloyd 1938-as évfolyama, de az író elítélése miatt (mint már jeleztük, André Gide oroszországi útirajzának tolmácsolásában találták bűnösnek) á szerkesztőség október 21-vel leállította a folytatást. - A befejezetlen mondat egy részlete viszont eleve mutatóba készült. Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak: néhai Erdődy Jánosnak, a Népszava egykori munkatársának, a Münchenben élő Halász Péternek, illetve Szász Mihálynak (Szeged), a magyar ponyva ismert gyűjtőjének, akik hozzásegítettek a Világvárosi regények történetének közelebbi megismeréséhez és bemutatásához. Eredetileg kötetünk címét a Bécsben írt fantasztikus regénytől szerettük volna kölcsönözni. Ám lektorunk felhívta a figyelmet arra, hogy Nagy Lajos önéletrajza révén már „foglalt" köztudatunkban A menekülő ember szóossze-