Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Itthon
Farkasrét Első megjelenése: Pesti Napló 1936. júl. 15. 160. sz. 6-7. Németül: Ein alter Spatz und ein junger Spatz. Pester Lloyd 1937. nov. 30. (regg. kiad.) 272. sz. 1-2. - Kézirata nem maradt ránk. Tárgyi- és életrajzi vonatkozások: a következő, Húsvéti ebéd című elbeszéléssel együtt Déry ún. népfrontos korszakában írt és a Theokritosz Újpesten kötetben újraközölt Lepkék, Békebeli vidám történet és Egy finom öregúr című, szociális érzékenységű novellái közé sorolható. Talán nem érdektelen felhívni a figyelmet arra a párhuzamra, amely a Farkasrét és az Egy finom öregúr két idős szereplőjét közeli rokonságba hozza egymással. R eggel hat óra felé, mire felkelt a nap s elkezdte melegíteni az üvegház fedelét, az öreg Szűcs felébredt. Balkéz felől, fekhelye mentén egy sor hatalmas fikusz állt cserépben, jobbról az üvegház deszkafala húzódott, derékmagasságig. A deszkafalba két szög volt beverve, az egyikre az öreg fekete felöltőjét s ugyancsak fekete nadrágját aggatta fel esténként, lefekvés előtt, a másikra celluloid-gallérját s törött lencséjű szemüvegét, amely napközben hosszú cukorspárgán lógott le füléről. A növények egész éjszaka zizegtek s illatoztak, az öreg Szűcs nyugtalanul aludt. Mire a napsugarak átvilágították a zölden derengő üvegházat s felkavarták a leülepedett, sűrű, illatos és mézédességű párát, az öreg már feltápászkodott, lepöckölte ingéről a szalmaszálakat, fülére kötötte szemüvegét s felhúzta a fekete felöltőt, amelyet a legforróbb nyári napokon sem hagyott el. Hatvanéves volt, magas, szikár testű, kis szürke szakállának állott szaga volt s néhány év óta egyik lábára bicegett. Felkelés után kiült az üvegház elé, hátát falnak támasztotta s csendesen szagolgatta a frissen öntözött pázsitot. Méregzöld angol pázsit volt, sima, hűvös és lágy, mint a holdfény. - Hogy aludt, öreg? - kérdezte a kertész. Szűcs nem felelt rögtön. A permetező puhán suhogott a fü fölött. Megrázta fejét s hallgatózott. - Kr-kr, köszönöm - morogta foghíjas szájával -, szomorú eset, jól aludtam. Mikor besötétedik, Takács úr, az egerek cincognak a ládák alatt, egyet-kettőt ugranak s mire felkel a hold, elkezdenek táncolni, csupa bálkirálynő az, olyan kutyajókedvük kerekedik abban a szép, csendes holdfényben. Ha az embernek, szomorú eset, van egy szép nagy darab szalon-
