Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

Römi-Rómeó Első - illusztrált - megjelenése: Ünnep 1935, szept. 26. 40. sz. 23-24., javított utánközlése: Népszava 1971. márc. 27. 73. sz. 6. A Magyar Irodalmi Múzeumban őrzött kézirata az első közlés előtti állapotot tükrözi. A hetilapban történt publikáció egy magántulajdonban lévő újságkivágatán a szerző további autográf javításai. A szövegnek ezt a második változatát rögzíti egy további gépirat a Magyar Irodalmi Múzeumban, amelyet Déry valószínűleg a Népszaváéul tervezett újraközléshez készíttetett. Mielőtt azonban leadta volna, még ezen is végzett kisebb-nagyobb simításokat. Az utánközlés ezekhez igazodik. A Népszava szövegét közöljük. A variációknak a szokásosnál nagyobb számát az alábbi technikával jelenítjük meg. A kézirat és az első közlés közötti különbségeket az eddig szokásos módon jelöljük: a kéziratból elhagyott szavakat zárójelbe téve és a javítás elé helyezve. Az Ünnep újságkivágatán tett javításokat: az elhagyott vagy megváltoztatott szavakat - ugyanígy zárójelbe helyeztük és az új variáció elé helyeztük, ám megkülönböztetésük érdekében ezeket a változtatásokat kurzívval szedtük. Hasonlómódon: betűtípussal, fettel hívtuk fel a figyelmet azokra a további javításokra, amelyek az újraközlés alapját szolgáló gépiratban találhatók. Példákkal illusztrálva: (sík részére) síkságra, (elkezdett nevetni) elnevette magát, (krízisre) válságokra. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az első fogalmazás kéziratának címoldalán - az író harmadik feleségétől származó téves felirat: „Fordítás német T.-ből. " (Sic!). A Römi-Rómeó megítélésünk szerint Déry eredeti alkotása. Ez egyértelműen kitetszik fogalmazványának jellegéből is. Javításai ugyanis nem csupán stilisztikai simításokból állnak, hanem több helyen az eredeti alkotófolyamat bizonytalanságait és megoldásokat kereső kísérleteit is tükrözik. Végül az eredetiség mellett szól az elbeszélés helyszínének és szereplőinek az azonosítása is. A „svájci határhoz közel fekvő délnémet városka", „világhíres katedrájával" (helyesen: katedra Hsával) azonos Freiburggal, ahol az író a húszas évek közepétől szinte évenként megfordult unokahúga és férje házában, Szilasi Vil-