Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

ragja ellen. Ma tiszta bolondokháza volt, megérezte, hogy a távolabbi utcákon már lüktet az élet. De most, hogy ö maga is mozgott, ez az egész a felismerhetetlenségig idegennek tünt számára, merőben másmilyennek, mint ahogyan eddig márvány talapzatáról észlelte. Két világ keveredett össze, eddig mindegyik irigylendő volt a másikból kitekintve, most azonban a párosítás nyomorúságosan ütött ki, tisztátalan lett. A bacchánsnő határozott fordulattal visszaindult talapzata felé. Ahogy a felkelő nap első sugarai megérintették testét, levált róla a ruha, s ő oly iszonyatos kiáltást hallatott, hogy mind beleremegtek a környező ablakok, - és a fákról is zuhogni kezdett a fonnyatag lomb. Teste reszketett, mint a megszállottaké, de ez most fordított irányú vibrálás volt, lassan befelé vonult, mígnem aztán egy óra múlva teljességgel lecsitult, s ö maga újra dermedtté vált. Egy arra járó sétáló mindössze egy kis kupacnyi elizzott zöldes selymet látott a szobor talapzatnál, de ügyet sem vetett a dologra. Azt sem észlelte senki, milyen keserű vonás rajzolódott a szoborszáj köré, s hogy a fej kissé oldalra billent.