Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

Másnap a - különben kaposvári - lurkó kiment a Kaposvárról érkező sebesvonatkoz. Több ismerőse szállt ki a kocsikból; akik közül egy fiatal házaspárt, egy bankhivatalnokot és egy trafikot bérlő idősebb hölgyet egyenesen Laura asszony villájába irányított, anélkül azonban, hogy személyesen is mutatkozott volna. A fiatalasszony mélabúsan üldögélt a villa kertjében, s meglepetten bámult a bevonuló processzióra. Másnap a tünemény megismétlődött, és egy héten belül a panzió zsúfolásig megtelt. Laura, aki most aztán ki sem látszott a munkából, nem ért rá töprengeni rajta, mi lehet az oka a csodának. Csak azon tűnődött el olykor: miként lehetséges, hogy minden vendége kaposvári! Közben egy szakácsnő, egy szobalány és egy kisegítő hölgy is bevonult a villába, s kora reggeltől késő estig vígan zümmögött a ház, akár egy méhkaptár nyáron. A fiatalasszony hajnali négykor elsőnek kelt, este utolsóul tért nyugovóra, szorgalma által pótolva hiányzó szakismereteit. S mivel közlékeny természetű, mint a gyermek, s magát olyannak mutatja, mint amilyen valójában: egy hétbe se telt, s a panziónak már minden vendége tudta a villa e nyári históriáját, tisztában volt a „tulajnö" gondjaival, gyengéivel. S mert az nem utolsósorban ennivalóan csinos és kecses volt, minden szív szeretetteli buzgalommal fordult a kis vállalkozás sorsa felé. De nemcsak szívekről volt szó itt; hanem segítőkész kezekről is. - Gizi asszony, nem kísérne el a sétányra? - tudakolta az idős K.-né, a trafikos néni. - Szívesen - felelte a fiatalasszony -, csak gyorsan rendbeszedem előbb a szobámat. - Hogy mi? Maga takarít a szobájában? - kérdezte döbbenten az idős hölgy. - Igen - vallotta be elpirulva a fiatalasszony. - De hát nem olyan nagy dolog az, Laurának különben is annyi a teendője. K. asszony egy kis ideig töprengett. - Igaza van! - mondta, s határozott léptekkel ment máris első emeleti szobájába. - Ez a kis munka nekem sem fog megártani! Ahogy a folyosón végighaladt, nem kis meglepetéssel látta, hogy a 4. sz. szobában L. miniszteri tanácsosné éppen a padlót sikálta, az 5-ősben P. kisaszszony nagy buzgalommal port törölgetett. Szívében némi szégyenkezéssel látott hozzá szobája takarításához, aztán ment a sétányra, ahol hamarosan összeakadt L. miniszteri tanácsosné val. - Tudja - mondta a tanácsosné, aki pár évvel fiatalabb volt ugyan K. aszszonynál, de már szintén túl az ötvenen -, aggódom Lauráért. Hogyan fogja összekotorni a 20 pengő bérleti díjat? Olyan nagystílű, mint egy hercegnő, nem tud számolni, közben halálra dolgozza magát... - Mi lenne, ha kicsit a hóna alá nyúlnánk? - kiáltotta K. asszony. - Fogadjunk, hogy a szakácsnő rútul becsapja! Tudja, milyenek manapság ezek az