Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Itthon
A villamoson £"/ró' megjelenése: In der Strassenbahn. Pester Lloyd 7942. á/jr. 22. 90. sz. (regg. kiad.) 4. (Theodor Dániel álnéven.) Kézirata elveszett. Magyarul itt először, Tandori Dezső fordításában. V annak pillanatok, mikor feledjük a kort, amelyben élünk, mert valami hirtelen véletlen révén amaz időtlenbe botlunk, melyet még az emberi lélek sem torzíthatott el. Olyasmi az ilyen pillanat, mint a tavasz lehelete, netán a friss kenyér illata, az ember földi botladozásának múlhatatlan kísérője. A 67-es villamoson, mely a Keleti pályaudvarhoz a külsőbb kerületekből érkezik, ez a megszokott kép: az emberek egy része fancsalodott arccal bámul maga elé a semmibe, mások még fancsalodottabb arccal újságot olvasnak. Idős asszony száll fel, kézenfogva apró fiúcskát vezet. Már csak két hely üres, egy újságolvasó úrtól jobbra és balra. Nagyanya és unokája letelepszenek, a fiúcska, aki kenyérdarabból majszol, bedugja fejét az úr s a hasfedő újság közé, így leskel át a nagymamára. Aztán véget ér lassan a szárazreggeli, kis darabka marad csak, apró morzsaléknyi, ott virít a hüvelyk- s a mutatóujj között. - Ezt már nem kérem, nagymama - hallatszik hirtelen, és a maradékot az úr s az újság közt átnyújtják nagyinak. E neveletlenség okán az idős hölgy rendreutasítja a fiúcskát, s arra kényszeríti, gyúrja csak le ezt az utolsó falás kenyeret is. Ekkorra már az utasok zöme e családias jelenetre figyel, az újságos úr is megenyhülten és bíztatva mosolyog. A fiúcska dacos pillantásokat vet maga köré és majszol. - Az egy szál unokám - közli velem az idős hölgy, miután közvetlen szomszédja vagyok. - El nem képzeli, micsoda istencsapása ez a kis kölyök - folytatja. - Neveletlen! Tudnia kell, hogy hozzá még egy gyomordaganatom is van... - De hát ez egy édes kölyök - közlöm vele, részben mert így igaz, másfelől, hogy ingerültségét csillapítsam. A hallgatag szomszédság néma érdeklődéssel figyel: nem könnyen követhető párhuzam ez, ugye, a neveletlen unoka és a gyomordaganat között. Megélénkülnek az arcok. - Igen, hát a legszebb gyerek, amelyet életemben láttam! - feleli büszkén a nagymama. Szemközt egy másik idős hölgy ül. most hirtelen kinyitja kézitáskáját, előhúz egy fényképet, s átnyújtja nekem. - Én is nagymama vagyok, tessék -
