Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

rétében elalszik - akkor feltolul bennem a kérdés, vajon a szeretet nem a legnehezebb teher-e, amit az emberre róttak, s vajon - ha már érezni: muszáj! nem előnyösebb-e mégis, nem dcrüsebb-e, nem egészségesebb-e, ha valaki inkább gyűlöl. Bunty koloratúrénekesnő. Ha meghallja, hogy belépek az előszobába vagy fivérem belép -, az összekötő ajtóhoz rohan, hasra veti magát, s zengetni kezdi az öröm sosem hallott dalát, méghozzá oly modulált hangon, hogy olykor a magas C is kijön abból, támadván az üvegajtó ellen még erőteljesebben, mint az örömtől ugyancsak őrült kutyakörmök. Ha pedig anyám megy a mosóládához, melyben a kutyakekszet tartjuk, az öröm brummogó énekét kezdi el Bunty, szenvedélyes bariton áriát, melybe egész teste beleremeg, ezzel bíztatja gazdiját sebesebb mozgásra, csalogatná, ahogy maga eszelősen körbetáncol, fekete mozgásgirlandokat fonván saját éneke köré. Edgárnak nem adatott meg az ének tehetsége. Ö egy vén iszákos hangját idézve ugat vagy böfög: fivérem azt állítja, beszél. Egyebekben is merő ellentéte élete párjának. Kövér és lusta, szelíd és tapintatos, angol terriertől is döbbentően finom modor, s ez így mind együtt személyisége makacsságával, ahogy életszokásaihoz ragaszkodik: már-már tiszteletet parancsoló. Nem ismer szenvedélyeket, finom hitetlenkedéssel hagyja, hogy szeressék és vezessék, s pedig tegye ezt, aki akarja, és csak az érzelmek leghevesebb csúcsain jut maga odáig, hogy orrát nyüszitgetve nyomja gazdájáéhoz, vagy ügyes mozdulattal ravaszul úgy tegyen, mintha akkor most hátsó lábaira állna. Egyebekben gyűlöli, ha csak megérintik, nem is mondom, ha megsimogatják, és ha a hasát vakarná meg valaki, nagy, szakállas fejét hátraveti, majd oly kétségbeesett türő-pofával mered az égre, mintha a természetet magát hívná segélyül a nagy igaztalanságban, mely vele itt most megesik. Ha ajtóhoz érkezünk, előre engedi gazdit és Buntyt, ha az asztalnál etetés történik, Buntyt csakígy, egy lépésnyire, megelégszik a második, esetleg a harmadik falattal, az itatóedénynél megvárja Buntyt, csillapítsa szomját, s ha bezárják őt véletlenül a gardróbba, órák hosszat képes ott némán ülni, türelemmel várva, hogy az értetlen sors végre szabaddá teszi útját valamelyik karosszékhez. Butább ő, mint Bunty, de sokkal bölcsebb. Érzelmek ritkán gyötrik - csak ha valami hasfájás tör rá, esetleg ha fürdetik! -, felhőtlenül járja a maga útját, mely Londontól New Yorkon, Kalifornián, Kanadán s végül a Csendes-óceánon át a Panamacsatorna közbeiktatásával Budapestre hozta, íme, a lassan játszó erők egyensúlyának csodája. Edgar most hét éves, két-három év és elmúlik e világból, mihez kezdek akkor nélküle? A természet e két pólusa között, Bunty messze elöl, Edgar még messzibb hátul, így vonulok minden este pontosan 8 órakor a Duna-partra az A. utcán, hadd szippantsunk hármasban egy kis friss levegőt. Kevés arra a sétáló ember,