Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

A cipő Első megjelenése: Die Schuhe. Pester Lloyd 1938. ápr. 28. 91. sz. (regg. kiad.) 1-2. - Kézirata hiányzik. Magyarul itt először, Tan doh Dezső fordításában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a Farkasrét és a Húsvéti ebéd hangvételével rokon. Szociális tendenciáját némi egészséges humor színezi. iss Mihály, két éve munkanélküli cipészsegédet 1937. május 20-án éjszaka 11 és 12 óra között a Bulcsú utca aluljárójában feltartóztatta .A. A^négy ismeretlen férfi. A hely, ahol a támadás történt, meglehetősen megvilágítatlan, így Mihály nem tudta sem kivenni, sem megjegyezni támadóinak arcvonásait. Azok a földre taszították, kezét-lábát lefogták, zsebeit kiforgatták, ám hogy sem órát, sem kést, sem pénzt nem találtak, lehúzták, bármily vadul védekezett is, frissen talpalt pár cipőjét. Mihály vöröshajú, széles-pisze orra van, apró, szürke, jóakaratúan pislogó szeme. Arckifejezése mindig kicsit meghökkent, az utolsó két év során pedig, hogy munkája nem volt, szeme mintha kérdezni akarna valamit, csak éppen senki nem felel neki. Ezzel a döbbent arckifejezéssel és haragtól lángoló homlokkal kereste fel a támadás éjszakáján a legközelebbi rendőrőrsöt, és meztelen lábára mutatott. Arra a jóhiszemű kérdésre, vajon mennyi időn belül szolgáltathatja vissza néki a rendőrség a lábbelit, azt válaszolták: 300-400 éven belül feltétlenül, lévén hogy a rendőrség, ha nem nagyon sürgetik, köztudottan mindre fényt derít. Mihály nem volt együgyű; a válasz, amit kapott, ugyanúgy nem hagyta nyugodni, miképpen az elszenvedett igazságtalanság sem. Hiányzó cipőjének ténye kemény ütés volt neki, de jól kifejlett igazságérzetét az a tudat is sértette, hogy ilyen igazságtalanságok történhetnek, amiket nem tudnak jóvátenni. Odahaza, feleséggel és szomszédokkal megtárgyalván az ügyet, hasonló kemény, ironikus visszhang várta, mint a rendörőrszobán; ez egyfelől meghökkentette, másrészt fel is dühítette és ellenálásra sarkallta, mivel Mihály egyszerű, de makacs fő volt. - Azt hiszed, egy ilyen nagy városban csak úgy megtalálnak majd egy pár szerencsétlen cipőt? - érvelt a felesége, aki egy csokoládégyárban dolgozott napi tíz órát, maga tartván fenn szegényes keresményéből férjét s gyermeküket is. - Vagy hogy a rendőrségnek más gondja sincs: mint hogy a te eltűnt cipőd után szaladgáljon!