Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

II. beszámoló egy hétköznapról Először németül: II. Referat über einen alltäglichen Tag. Pester Lloyd 1938. jan. 9. 6. sz. (regg. kiad.) 3-5. - Kézirata nem maradt ránk. Magyarul itt először, Tandori Dezső fordításában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a folytatásban tovább bővülnek a látószögünkbe kerülő családi és baráti kapcsolatok, azzal a különbséggel, hogy az író az előbbieknél kissé bonyolultabban írja körül a személyeket. G, aki „ugyanolyan jó elbeszéléseket ír, mint ő maga" természetesen azonos a már említett Geller i Andor Endrével. A B. rövidítés kissé félrevezető; ezúttal nem Bernáth A urél, hanem Pataki Dezső, Déry fiatal pártfogoltja áll mögötte. Az „erdélyi kéziratok" szerzője Salamon Ernő, akit Déry az előző hónapok során ismert meg Marosvásárhelyt, s közvetlen segítségére volt verseinek magyarországi elhelyezésében. (Utóbb mindkettőjükről szép emlékező tanulmányt írt. Ld. D. T: Botladozás. Bp. 1978. 1. köt. 593-595., 609-612.) Az „ügyvéd", akit az író felkeresett, Szilasi Ferenc, Szilasi Vilmos öccse, aki ezekben az évtizedekben nemegyszer adott neki rokoni segítséget különféle jogi- és pénzügyi bonyodalmak közepette. N. néni viszont a mama öcscsének, Rosenberg Hermannak az özvegye, aki férjével ellentétben kedvelte Déryt, s egyike volt azoknak, akik anyagiakban is támogatták unokaöccse művészi ambícióit. A legtitokzatosabb a fiatal Z., - az író régi jóbarátja, illetve barátnője s annak új kedvese, a „fiatal költő ". Talán nem tévedünk, ha bennük Nagy Etelt, Déry egykori szerelmét, A befejezetlen mondat Krausz Évijének a modelljét, barátjában pedig - Vas Istvánt látjuk. A Dunaparti kocsma (a 2-es villamos pályája alatt) minden bizonnyal azonos a mai Matrózcsárdával (vagy elődjével) a Szabadság (egykor Ferenc József -híd pesti hídfőjénél. Hármasban töltött együttlétük leírásából némi nosztalgia (és irigység) érződik. H

a akad nem köznapi olvasó, aki az I. beszámolóra már nem emlékezne, megismételjük a kedvéért: szerző arra vállalkozott, hogy apró hétköznapokat írjon le. Önmagát derék embernek nevezi, mert megpróbálja a nap szerény eseményeinek derékhadát derékul elviselni. Ezen események mintha ugyanabból az anyagból készülnének, mint a nagy kalandok,