Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

A kisfiú álma Első megjelenése: Panoráma (Bécs) 1921. dec. 11. 4. sz. 9-11. Javított utánközlései Gyerekálom címmel: Népszava 1972. dec. 24. 303. sz. 19., Szép Szó. Antológia. Szerk. Szalontay Mihály. Bp., 1973. 46-51., és Ember születik Novellák, Vál. Illés Lajos. Bp., 1979. 148-153. - Kézirata nem maradt ránk. A hagyatékban található gépirat az első közlés javított, a Népszzvában közzétett változatát tartalmazza. Ez utóbbi szöveget közöljük, fettel szedetve az első közlésben nem szereplő részleteket - és zárójelbe téve az átfogalmazott vagy elhagyott szavakat, ugyanakkor meghagyva az első közlés címadó főnevét („ kisfiú "), amelyet az író a második változatban időnként a „gyerek" kifejezéssel helyettesített. lébb) Előbb sötét volt, s (valami) valamilyen zavaros lárma hallatszott. Azután (lassankint) lassanként kitisztult minden, (világosbarna,) V árnyékkal likacsos foltokra olvadt szét a sötétség, hűvös falak (nőttek ki kormos) emelkedtek mindenfelöl, bekormozott sarkokkal, egy ablak derengett oldalt, majd második, harmadik; hosszú ablaksoron át sütött a szürke fény s a kisfiú hirtelen megpillantotta az iskola első emeleti folyosóját, s legalul, mintegy különváltan, saját apró testét, amint az osztály ajtaja előtt kuporog mozdulatlanul s mintha (hallgatódzna) hallgatódznék. A következő pillanatban már érezte is, hogy az ajtó hideg kulcslyuka mint szorul forró fülének, bentről, az osztályból (zavaros lárma hallatszott) hallatszott a zavaros lárma, s valamelyik tanítójának, - nem tudta hamarjában, melyiknek - ismerős, érdes hangja; s akkor már emlékezett is rá, hogy hisz az imént szaladt ki a teremből ... bosszúsan! ... Miért is? Hallgatódzott, előtte lejtősen, egyre lejtősebben nyúlt el a folyosó csillogó kőpadlózata, a lépcsőház felé mélyedve, s amint nézte s már szinte csúszott lefelé, (egyszerre) eszébe jutott, hogy hát miért is szaladt ki az osztályból. Felugrott, lefutott a lépcsőkön, itt-ott mosogató vedrek álltak, körülöttük csillogó pocsolyák, a falról egy sárga tigris meredt rá (a kongó űrek közepette) s amint elhaladt a különböző osztályok előtt, mérges darázslárma ütötte meg fülét - azután elérte a kaput, kiugrott az utcára, rögtön megfordult s testével nekifeszülve, döngve becsapta a kapuszárnyat. Megforgatta a nagy kulcsot s erőlködve kihúzta. Egy pillanatra sem akadt fenn rajta, hogy a kulcs hogy kerül rá kívülről az ajtóra, - csak megforgatta és kihúzta s még csak azon tűnődött el kissé, hogy a kulcs miért nem fér a zsebébe, miért nagyobb, mint egy emberi zseb? Nem is nevetett, nem is örült pedig milyen jól sikerült minden! Az iskola bezárva! ... Az összes tanulók, a