Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Szótlanul mentem mellette. - Hol is voltál Kriska? ... Nem hallottam. - Ej ... hát nyisd ki a füledet... még te is mérgesítesz ... hát a földnek beszélek én, vagy a bakterháznak? - No igen, a bakterháznak! Zúgott a fejem, gondolkodásra képtelen voltam. - Mikor utazunk, Kriska? - Utazik a ... majd megmondtam kicsodája, ha így bánik velem. - Kriska! Úgy ráordítottam, hogy elsápadva, mereven megállt. Hosszú ebvonítás felelt a faluból. Lakásom elé érve, szó nélkül megálltam s felzártam az ajtót. Befordultam, a nyakamba csimpaszkodó Kriskát ellöktem magamtól. - Kedden elutazom, ha nem jössz, itt maradsz! - kiáltottam neki a csukott ajtó mögül. Mire szobámba értem, Kriska ott állt már zokogva az ablak mellett. Becsaptam a zsalukat, de nem engedte, Kriska kívülről könyökével feszült nekik. Visszahúzódtam a szoba túlsó felére, de Kriska fel-felcsukló zokogása behallatszott az utcáról. Kinyitottam a szekrényt s háttal állva az utcának, keresgélni kezdtem benne. Később jutott csak eszembe, hogy hiszen mindent becsomagoltam már. Mire megfordultam, Kriska az ablakkilincsbe fogódzkodva, épp a párkányra kapaszkodott. Odaugrottam s lelöktem, háttal terült ez az utca porában. Levetkőztem, megmosakodtam. Kriska még mindig a földön feküdt mozdulatlanul, szótlanul. Iszonyatosan megrémültem. - Kriska ... Kriska - szólongattam. Nem felelt. Kirohantam az utcára s felemeltem. Tántorgott, meg kellett támasztanom. Hazakísértem. S addig nem eresztett el, míg meg nem csókoltam. Rámborult, átölelt, könnytől, portól maszatos arcát arcomhoz dörzsölgette. - Kedden utazunk, Kriska! - kiáltottam neki vissza, de nem felelt, úgy látszik, már nem hallotta. Az állomáshoz mentem. Kerestem a piros jelzőlámpát, de már nem találtam előbbi helyén. Tehát hazamentem. Hazamentem, fejemet a párnák köze fúrtam s elaludtam. - Még hat nap ... Istenem, segíts meg! Másnap már virradatkor keltem s a Fő-utcát elkerülve, Kriskáék házához lopózkodtam. Sokáig kerestem megfigyelésre alkalmas helyet s találtam is végre egyet, ahol nem egykönnyen fedezhettek fel. A házak mögött enyhe