Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Mint elfelejtett fél szó Sajtóközlése: Újság /937. okt. 10. 230. sz. 37. - Kézirata nem maradt ránk. A harmincas évek lírai termésének záró költeménye. - Az 1938-ban megjelent Farkas (Népszava 1938. jan. 1.) ugyanis utánközlés, a Pesti Napló március 27-i számában közzétett Porból gépirata pedig már 1931-ben elkészült, ld. az előszót. Tárgyi és életrajzi vonatkozás: folytatja a művészi önmeghatározásnak azt a gondolatát, amelyet a Birtokért/7 felvetett, s amely ezúttal A befejezetlen mondat egyfajta ars poeticájának is felfogható. Forgolódik a szó, mint a beteg testrész, ágyban a rossz alvó, székén a virrasztó, ki magára már nem néz. Mint elejtett fél szó, csendben forgolódó, kiből senki nem ért, én, magamat mondó, helytállók az egészért Minden szó csak fél szó, Minden egész két rész, magát továbbosztó, ragályként eloszló, szájból fülbemászó vész. Magamat éneklő, önbüntető botos, szegényjogon perlő, egy dörgő, nagy felhő szélén ülő ostoros. Egyik felem perlő, másik felem védő, megnövök s lerogyok. Ki mondott ki, félő, félig elvetélő? Kimondhatatlan vagyok.