Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Ember és kutya Kiadatlan. - Két gépiratát ismerjük, az első indigókék, a második lila betűkkel. Az „á"-ról és „é"-ről hiányzó és tintával pótolt ékezetek azonban - a lila szín ellenére is - az 1931-re tervezett kötet versei közé utalják. (Mint az előszóban jeleztük: a tervezetnek kétféle - fekete és lila - leirata létezik, s azok kiegészítik egymást.) Az első változatban a címe még: Kiégett a másikban: Ember és kutya. A szövegben apró, stilisztikai változások. A későbbi leiratot közöljük, zárójelbe téve a megváltoztatott részleteket. Balján a kutyával felment a dombra. A gyenge fíí ragyog. Napsütötte madár (inog) ing az ágon és a lomb közé leheli hónedvü álmait. Ez a dal, a dal, amely kitör a korból és a magasba csavarodik. A felhők ragyognak. Kenyerét megette. Kiégett (szemüregeiben) szemüregében elszenesednek a behajló virágágak. Hangján rákos daganat, melytől megvörösödik az ujjongás is. Ujjongani rég elfelejtett. Szeretőjét száraz kenyéren tartja. Anyja meghalt. Talpa óriási mint egy fenyegetés, de fenyegetni csak a halál előtti percekben tud. Mit hallasz? ... nem felel. A dal, a dal, amely kitör a korból. A kutya elfordul.